A bevándorlás és menekültügy alapjai

Kezdőlap / / A bevándorlás és menekültügy alapjai

MÓDSZERTANI BEVEZETŐ

A tansegédlet-csomag tartalma

A tansegédlet-csomag egy 2 óra időtartamú, hivatalos tanrenden kívüli oktatási alkalom, pl. TDK-ülés keretei között alkalmazható.

 

A tansegédlet-csomag tartalma:  

(1) az oktató felkészülését elősegítő háttéranyag,

(2) egy diasor az oktatási alkalom,

(3) játékkártyák az alapfogalmi kiscsoportos gyakorlat, és

(4) négy esettanulmány a kiscsoportos gyakorlatok lebonyolításához.

 

A foglakozás struktúrája a diasor alapján:

2-7 dia: Miről beszélünk? A 2. dián szereplő kérdések mentén felméri az oktató a hallgatók előzetes elképzeléseit, tudását a migráció jelenségéről, és körüljárja a felvetett kérdéseket a diákon szereplő információ segítségével.

8-10. dia: A háttéranyagban szereplő információkat használva beszéli meg az oktató a hallgatókkal a migrációra sarkalló vonzó és taszító tényezőket, a kényszerű/önkéntes, legális/illegális és reguláris/irreguláris migráció fogalmát és társadalmi jelenségét.

11. dia: A négy rövid videót levetítve az oktató személyes történeteken keresztül szemlélteti a migráció esetei közötti különbségeket.

12. dia: A háttéranyagban szereplő információk segítségével beszél az oktató az állami/társadalmi érdek és az emberi jogok szempontjának viszonyáról.

13. dia: Az oktató négy kis csoportra osztja a hallgatókat, és 5-5 alapfogalmi kártyát oszt ki nekik. A csoportoknak rövid felkészülési időt követően prezentálniuk kell a kártyáikhoz kapcsolódó fogalommagyarázatokat. A többi csoportnak lehetősége van reagálni, korrigálni. Az oktató minden fogalom esetén visszajelez a korrekt válaszról a háttéranyagban szereplő fogalommagyarázatok alapján. Amennyiben szűk időkeret áll rendelkezésre, a fogalmak és használt játékkártyák száma csökkenthető.

14-21. dia: Az oktató a történelmi dimenziókat és a menekültek speciális helyzetét a diákon és a háttéranyagban szereplő információk fényében beszéli meg a hallgatókkal.

22. dia: Kiscsoportos gyakorlat. Négy csoportra osztja az oktató a hallgatók közösségét, és az alábbiaknak megfelelően vezeti le a gyakorlatot a külön dokumentumban szereplő esettanulmányokkal. Az egyes csoportoknak az alábbi kérdéseken kell gondolkodniuk közösen, és megválaszolniuk:

  • Mi a közös a fenti négy történetben?
  • Mi a különbség köztük?
  • Van köztük olyan, aki jogi értelemben menekültnek minősíthető?
  • Melyik esetben beszélünk inkább kényszer, és melyik esetben inkább önkéntes migrációról?

 

Az esetek tanulságai:

Az emberek túlnyomó többsége szeret ott élni, ahova született, ahol felnőtt, ahol a családja él, ahol ismeri a nyelvet, ahol szereti az ételek ízét, ahol érti a vicceket. A migrációs döntés hátterében így nagyon gyakran van valamifajta kényszerítő erő – az emberiség nagy része nem „migrál”. Ez a tényező lehet egészen brutális (a halál, kínzás, háború) elkerülése, de lehet jóval nagyobb döntési szabadságot hagyó körülmény is (például a szegénységből vagy a munkanélküliségből való kitörés).

  1. Jusszef és Arizs, valamint Kovács Béla és családja jogi értelemben véve menekültek, ugyanis üldöztetés (halál, kínzás, embertelen bánásmód, jogellenes fogvatartás, stb.) elől kényszerülnek menekülni.
  2. Attól, mert valaki jogi értelemben véve nem menekült, még állhatnak döntően kényszerítő okok a migrációs döntése hátterében. Marie esete ilyen: itt nincs szó üldöztetésről, háború sincs, viszont jövőbeli togói életének teljes kilátástalansága sarkallja arra, hogy életét máshol folytatja. A nemzetközi jog jelenleg nem biztosít speciális elbánást az ilyen, menekültnek nem minősülő migránsok számára, de számos országban létezik egyfajta – a menekült státusznál kevesebb jogot biztosító – humanitárius tartózkodási engedély, ami akár egy ilyen esetben is alkalmazható. (Egyébként fontos megjegyezni, hogy a XXI. század egyik nagy kihívása lesz az éghajlatváltozás és a természeti környezet degradációja miatt bekövetkező kényszermigráció kezelése, mind jogi, mind gyakorlati szempontból.)
  3. Kati egy klasszikus „gazdasági migráns”, a jobb megélhetés reményében hagyja el hazáját, hogy egy másik országban telepedjen le és ott munkát vállaljon. A Katihoz hasonló emberek teszik ki a nemzetközi migránsok túlnyomó többségét. Ez nem jelenti azt, hogy Kati esetében ne lennének kényszerítő körülmények a háttérben, ezek azonban jóval kevésbé durvák mint a másik három esetben, és így a jog is teljesen másképp tekint rájuk. Kati is csak tisztességes körülmények között szeretne élni és dolgozni, nem elfogadva azt, hogy mivel „rossz helyre született”, egész életében szegénységre és robotolásra van kárhoztatva.
  4. A migráció és a menekülés az emberiség történetének folyamatos kísérői. Kovács Béla esete mutatja, hogy nem olyan rég még Magyarországról is tömegével kellett menekülnie az embereknek, hogy az életüket mentsék, nekik ugyanúgy az 1951-es Genfi Egyezmény nyújtott védelmet, mint ma Jusszefnek és Arizsnak. Kati esete is jól mutatja, hogy egy biztonságos európai országban is sokan érezhetik kilátástalannak a jövőjüket és dönthetnek úgy, hogy külföldre költöznek. Az, hogy egy ország a migrációs palettán milyen szerepet tölt be térben és időben is könnyen változhat.

ÓRATERV

1. Bevezető: az elvándorlás okai

Az emberek többsége abban az országban, abban a régióban éli le az életét, ahol született. A többiek vándorlását, lakóhely-változtatását előidéző okok nagyon sokfélék lehetnek. Ezek ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, miért hagyja el valaki a hazáját azért, hogy egy számára általában ismeretlen és idegen világban próbáljon új életet kezdeni. Az alábbiakban a migrációt kiváltó tényezők értelmezésének és csoportosításának néhány fontos, de nem kizárólagos szempontját mutatjuk be.

 

Vonzó és taszító tényezők

A taszító tényezők olyan kedvezőtlen állapotokat jelentenek, melyek a lakóhely elhagyására ösztönöznek. Ilyen például a szegénység, a diktatúra, az éhínség, a természeti katasztrófa vagy a munkanélküliség. A vonzó tényezők pedig az adott helyre való vándorlást idézik elő. A vonzó tényezők lehetnek egyszerűen a taszító tényezők ellentétei (például jómód, demokrácia, élelmiszerbőség vagy a könnyű munkavállalás lehetősége), fakadhatnak ugyanakkor az adott személy egyéni tulajdonságaiból is (például jól beszéli a célország nyelvét vagy ott él a családja).

A taszító tényezők idézik elő a vándorlást, ugyanakkor a vonzó tényezők határozzák meg annak irányát egy adott személy vagy csoport esetében. Fontos tudni azonban, hogy a vonzó tényezők sok esetben a „nyugati” élet hamis érzékelésére épülnek: a világon mindenhol sugárzott amerikai vagy európai filmek, tévéműsorok gyakran közvetítik az általános, mindenkire automatikusan kiterjedő jólét képét, így az afrikai vagy ázsiai szegénység elől elvándorlók gyakran ezzel a hamis illúzióval kelnek útra.

 

Kényszer- vagy önkéntes migráció

Az otthon elhagyása soha nem könnyű döntés. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a döntés mennyiben alapul túlnyomóan önkéntes mérlegelésen vagy kényszerítő körülményeken. Kényszerítő körülményekről akkor beszélünk, amikor valaki azért hagyja el lakóhelyét, hogy az életét, testi-lelki épségét mentse, illetve elkerüljön valamilyen súlyos emberi jogi sérelmet (mint üldözés, kínzás, embertelen bánásmód, rabszolgaság vagy súlyos diszkrimináció). Ezekben az esetekben nincs mód a vonzó és taszító tényezők egyéni mérlegelésére, a lakóhely elhagyásának nincs alternatívája. Az ilyen helyzeteket általánosságban kényszermigrációnak nevezzük. A jog speciálisan kezeli a migráció ezen formáit, elismerve az emberek jogát, hogy az ilyen bánásmódot úgy kerüljék el, hogy menedéket keresnek egy másik országban.

A migráció hátterében ugyanakkor állhatnak döntően nem kényszerítő okok is. Ezekben az esetekben a migránst a szegénység és a munkanélküliség elkerülése, a jobb megélhetés, a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférés vagy az önmegvalósítás (például tanulás) lehetősége ösztökéli. Ne feledjük azonban, hogy sok esetben az „önkéntes migráció” sem pusztán a magasabb életszínvonal iránti vágyról szól. A javakhoz és szolgáltatásokhoz (például az élelmiszerhez, az ivóvízhez, az egészségügyi ellátáshoz vagy az oktatáshoz) való hozzáférés rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg a Földön, így a migráció sokak számára a kilátástalan nyomorból vagy az állandó alultápláltságból való egyetlen kiutat jelentheti (még akkor is, ha nem jogi értelemben vett kényszerítő okok állnak a hátterében).

 

Egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) 2015- ban néhány országban ($/fő) A születéskor várható átlagos élettartam 2015-ban néhány országban (év)
Luxemburg 99 000 Japán 84,74
Norvégia 68 400 Svájc 82,50
Ausztria 47 300 Spanyolország 81,57
Magyarország 26 200 Magyarország 75,69
Afganisztán 1 900 Szomália 51,96
Kongó 800 Afganisztán 50,87
Szomália 400 Csád 49,81
Forrás: CIA, The World Factbook

A kényszermigráció szélsőséges esete például az a szomáliai menekült asszonyé, akinek egész családját a szeme láttára gyilkolták meg miután őt megerőszakoltak, és végül csak a vak szerencse segítségével menekült el a számára biztos halált jelentő polgárháborús zűrzavarból. A tisztán önkéntes migrációra pedig jó példa lehet az a holland enzimológus kutató, aki tisztes körülmények között él hazájában, viszont egy napon visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy kanadai kutatóintézettől, ahol még az otthoninál is magasabb életszínvonal és jobban felszerelt labor vár rá. A két szélsőséges eset között az élethelyzetek széles és változatos spektruma helyezkedik el, a migrációs döntés meghozatalakor legtöbbször a „kényszerítő” és „önkéntes” elemek együttesen jelentkeznek.

 

Az okok jellege

A migrációt kiváltó okokat jellegük alapján is csoportosíthatjuk, például gazdasági, politikai, környezeti, munkavállalási, családegyesítési, stb. Ezek gyakran átfedik egymást, ritka, amikor pusztán egyetlen tényező áll egy személy vagy csoport vándorlásának hátterében.

Nigéria (Afrika legnépesebb és etnikailag legkevertebb országának) példája jól mutatja a migrációt kiváltó okok egymást átfedő és kölcsönösen erősítő jellegét. A törzsi/etnikai ellentéteket évszázadok óta erősíti a földművelő és állattenyésztő életmód közötti ellentét. Ezek egy új megjelenési formája az utóbbi évtizedekben a keresztény és muzulmán közösségek közti vallási indíttatású erőszak. A természeti erőforrások (elsősorban kőolaj) ellenőrzéséért folyó küzdelem tovább súlyosbítja ezeket a „hagyományos” konfliktusokat. A kőolaj-kitermelés a környezet súlyos károsodásához vezet, ami jelentős területeket tesz lakhatatlanná (mérgezett ivóvíz, élelmiszertermelés lehetetlensége, stb.). Ez belső migrációhoz és további feszültséghez vezet. A túlnépesedés, a bűnözés és a mindent átszövő korrupció még jobban ráerősít mindezekre, gátolva a gazdasági fejlődést és a munkanélküliség leküzdését.

2. Alapfogalmak: asszimilációtól a visszafogadási egyezményig

Nem mindegy, hogy asszimilációról vagy integrációról beszélünk, ahogy a kiadatás és a kiutasítás sem ugyanaz, valamint az emberkereskedelem és az embercsempészet is eltérő jelentést hordoz. Mind a jog, mind a társadalomtudományok igyekeznek pontos fogalmakkal leírni a különböző migrációval kapcsolatos helyzeteket, illetve a migránsok különböző kategóriáit. Ezek a fogalmak esetenként furcsán hangozhatnak hétköznapi szövegkörnyezetben, vagy szabatos, szakmai értelmük eltérhet az esetenként téves köznyelvi jelentéstartalmuktól. Az alábbiakban röviden, ábécésorrendben szerepelnek a migrációhoz kapcsolódó kifejezések pontos, ugyanakkor közérthető jelentéstartalmukkal. A fogalomismertetés során érdemes az oktatónak felhívni a hallgatók figyelmét az esetleges értelmezési nehézségekre.

 

Asszimiláció

Asszimilációnak nevezzük egy kisebbség (jelen esetben a migráns külföldiek) olyan beolvadását a többségi társadalomba, amely során elveszti saját eredeti kultúráját és önazonosságát (→vö. integráció). Az asszimiláció lehet önkéntes és kikényszerített is, általában elsősorban a nyelv elvesztésével jár, amit a kulturális szokások visszaszorulása, majd a kisebbségi identitás elvesztése követ.

 

Állampolgárság

Az állampolgárság egy speciális jogi kötelék az állam és egy személy között, amely kölcsönös jogokat és kötelezettségeket határoz meg. Az állampolgárság hátterében általában – de nem feltétlenül – komplex jogi, kulturális, gazdasági és politikai kötődés áll. A migráns külföldiek szinte soha nem rendelkeznek a jogok olyan széles körével, mint egy állampolgár, így az integráció egyik végső fokának az állampolgárság megszerzését tekintjük (→vö. honosítás).

A magyar állampolgársági jog alapja a vérségi elv, azaz elsődlegesen a magyar származást tekinti a magyar állampolgárrá válás feltételének. A Magyarországra bevándorló külföldiek esetében az állampolgárság megszerzésének számos szigorú feltétele van, és az általános szabály szerint legalább 3+8 évnyi magyarországi tartózkodás után lehet folyamodni érte. Ennél rövidebb tartózkodás után folyamodhatnak magyar állampolgárságért például a Magyarországon születettek, a magyar állampolgárok külföldi házastársai, továbbá az elismert menekültek és hontalanok.

 

Áttelepítés

A menekültek száma nagyon egyenlőtlenül oszlik meg a világon, a menekültek többsége csak a szomszédos országig jut el, ahol gyakran túlzsúfolt, nem biztonságos, nem megfelelő ellátást nyújtó menekülttáborokban kénytelenek akár évekig tartózkodni. Az iparosodott országok (ahova máskülönben a menekültnépesség apró töredéke jut csak el) így gyakran vállalják, hogy meghatározott számú menekültet áttelepítenek az első vagy ideiglenes menedék országából. Az áttelepítés növekvő nemzetközi támogatottsága mögött elsősorban az rejlik, hogy jogszerű és biztonságos alternatívát nyújt az irreguláris migrációval szemben (azaz nem kell például embercsempészet útján megközelíteni a tartós megoldást jelentő európai vagy amerikai menedéket), továbbá lehetővé teszi a legsérülékenyebb, legkiszolgáltatottabb menekültek minél gyorsabb kimenekítését a térségből.

A szíriai polgárháború minden eddiginél jobban hívta fel a nemzetközi közösség figyelmét az áttelepítés fontosságára. 2016 júliusára már 4,8 millióhoz közelít a szír menekültek száma, ami a szomszédos országokra nézve különösen nagy kihívást jelent. Egyedül Törökországban több mint 2,7 millió szír menekült tartózkodik, Libanonban is több mint 1 millióan vannak, így ebben az országban ma már minden ötödik ember szír menekült. Mindeközben a 740 millió lakosú Európában a polgárháború kezdete óta „alig” több mint 1 millió szír állampolgár kért menedéket 2016 áprilisáig. A 2,6 millió afgán menekült 95%-a is két szomszédos országban, Iránban és Pakisztánban él. A menekültek áttelepítésében ugyanakkor az iparosodott országok igen eltérő lelkesedéssel vesznek részt: 2014-ben például az Egyesült Államok 48 911, Németország 3 467, Norvégia 1 188, Románia 44, Magyarország pedig 4 menekültet telepített át.

 

Befogadott

A magyar jog befogadottnak nevezi azt a nemzetközi védelemre szoruló külföldit, akit nem lehet hazájába visszaküldeni, mert ott üldözés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve halálbüntetés áldozata lenne, de mégsem jogosult sem menekült, sem oltalmazott státuszra. A befogadott státuszt egy évre adják (utána hosszabbítható), és magában foglalja a munkavállalás lehetőségét, azonban csak előzetesen megszerzendő munkavállalási engedéllyel. A befogadottak részére a magyar állam nem ad magyar úti okmányt (akkor sem, ha semmilyen úti okmánnyal nem rendelkeznek).

 

Bevándorló  

A magyar jog nem ismeri a bevándorló fogalmát (a korábbi „bevándorolt” kategóriát a „letelepedett” váltotta fel, →vö. letelepedés), tehát a szónak jogi jelentése nincs. Hétköznapi értelemben a bevándorló szót olyan migránsokra használjuk, akik már hosszabb ideje tartózkodnak Magyarországon (ehhez gyakran társul a sikeres integráció képzete is). Az esetenként előforduló „illegális bevándorló” kifejezés ezért pontatlan és lehetőleg kerülendő.

 

Biztonságos harmadik ország

Ha egy menedékkérő egy biztonságosnak tekintett országban tartózkodott mielőtt egy uniós országba érkezett, az uniós és magyar jog lehetőséget ad a menekültügyi hatóságnak arra, hogy elutasítsa az egyébként indokolt menedékkérelmet arra hivatkozva, hogy a kérelmezőnek a „biztonságos harmadik országban” kellett volna/kellene inkább védelmet keresnie. Ennek azonban szigorú feltételei vannak: pusztán az, hogy egy ország – hétköznapi értelemben – biztonságos (azaz nincs háború vagy terror), még nem jelenti azt, hogy menekültügyi szempontból is biztonságos. Az uniós jog alapján elengedhetetlen például, hogy a rászorulók számára legyen ténylegesen (ne csak névleg) elérhető legyen a menekült státusz, ami a Genfi Egyezménnyel és uniós normákkal összhangban nyújtson nemzetközi védelmet (→vö. Genfi Egyezmény, non-refoulement).

A biztonságos harmadik ország koncepcióját – mint a Genfi Egyezményben lefektetett menekültvédelmi kötelezettségeket indokolatlanul gyengítő koncepciót – számos kritika éri.

 

Családegyesítés

A család a társadalom egyik legfontosabb alapegysége, ezért a családi élethez való jog a nemzetközi és a magyar jog által is elismert alapvető emberi jog. A család egységének helyreállítása a tapasztalatok szerint nagyban elősegíti a sikeres társadalmi beilleszkedést (például megszűnik az állandó aggódás a veszélyes körülmények között maradt családtagokért, az érkező családtagok tudnak vigyázni a kisebb gyermekekre, így a szülők könnyebben vállalhatnak munkát, az iskolába járó gyermekek gyorsan megtanulják a magyar nyelvet, stb.). A szabályozás Magyarországon is lehetőséget biztosít az itt élő külföldieknek Magyarországra hozni közvetlen hozzátartozóikat, amennyiben rendelkeznek a szükséges eszközökkel a család megélhetésének, lakhatásának és egészségbiztosításának fedezésére.

 

Dublini eljárás, dublini rendszer

A menedékjogi eljárás a legtöbb EU-tagállamban az úgy nevezett dublini eljárással kezdődik, amely az ezt előíró uniós „dublini rendeletekről” kapta a nevét.[1] A dublini rendszer lényege, hogy az Európai Unióban mindig csak egy tagállam vizsgáljon meg egy menedékkérelmet, és így el lehessen kerülni a menedékkérelmek többszöri ismételt benyújtását különböző tagállamokban, amelyeknek – ha nem lenne megállapodás – mindig újra és újra le kellene folytatni a teljes menedékjogi eljárást. A dublini eljárás azt hivatott megállapítani (például ujjlenyomat segítségével), hogy melyik ország felelős az adott kérelmező ügyében (ez általában az a tagállam, ahova az illető először belépett).

Megjegyzendő, hogy míg a dublini rendszer feltételezi, hogy minden tagállamban hasonló elbánásban részesül egy menedékkérő, addig a gyakorlat óriási eltérést mutat mind az elhelyezési körülmények, mind a menekültügyi döntéshozatal tekintetében. Így a dublini rendszert a szakmai szervezetek rendszeresen kritizálják. 2010-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága is megállapította, hogy a dublini rendszerre hivatkozva a menedékkérők visszaküldése Görögországba sérti a kínzás és embertelen bánásmód általános tilalmát, és mint olyan, tilalmas gyakorlat. Az elmúlt években számos nyugat-európai nemzeti bíróság hozott olyan döntést, ami egyéni esetekben megtiltotta menedékkérők visszaküldését Magyarországra.

 

Embercsempészet

Az embercsempész (általában anyagi) ellenszolgáltatás ellenében igyekszik jogszerűtlen módszerekkel eljuttatni valakit egy célországba. Az embercsempészet a szervezett bűnözés egy igen elterjedt formája; ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy nemzetközi védelemre szoruló személyeknek (menekülteknek, oltalmazottaknak például) sokszor nincs más lehetőségük a biztonságot nyújtó terület elérésére, mint az embercsempész szolgáltatásainak igénybevétele. Bár az emberkereskedelemmel ellentétben a határon átcsempészett külföldit a célország elérése után az embercsempész általában szabadon engedi, az embercsempészet is gyakran súlyosan negatív egészségügyi vagy pszichés következményekkel járhat: például az áldozat nemi erőszakot szenved el, vagy heteket tölt étlen-szomjan egy szűk helyre bezárva (→vö. emberkereskedelem).

 

Emberkereskedelem

Az emberkereskedelem a migrációs kontextusban az embercsempészet egy olyan fajtáját jelenti, ahol az elkövető célja, hogy az áldozatot rabszolgaként, szolgaként vagy kényszermunkásként tarthassa vagy adhassa el a célországban. Az áldozat általában ezzel „fizet” az áldozat a célországba való eljuttatásért és a szükséges hamis papírok beszerzéséért (bár e döntés sokszor egyáltalán nem tudatos vagy megtévesztő információkon alapszik). Gyakori cél az áldozat prostitúcióra kényszerítése, szexuális kizsákmányolása, fizetség nélküli dolgoztatása vagy koldulásra kényszerítése. Így a sokszor az otthoni üldöztetés vagy kilátástalan helyzet elől menekülő külföldiek a célországban még rosszabb helyzetbe kerülnek (→vö. embercsempészet).

 

Genfi Egyezmény (1951.)

A menekültek helyzetéről szóló 1951. évi egyezmény közkeletű rövid megnevezése.[2] A Genfi Egyezmény a menedékjog legfontosabb dokumentuma, ez határozta meg elsőként kötelező érvénnyel a menekült definícióját és a menekültek jogait, és így új fejezetet nyitott a nemzetközi védelem és az emberi jogok történetében (→vö. menekült).

 

Harmadik ország/harmadik országbeli állampolgár

Az Európai Unió szóhasználatában minden nem EU-tagállam úgynevezett harmadik ország. A magyar jog harmadik országbeli állampolgárának tekinti a nem uniós, továbbá nem norvég, izlandi, liechtensteini vagy svájci állampolgárokat.

 

Honosítás

Honosításnak nevezzük az állampolgárság megadását/megszerzését (→vö. állampolgárság). A honosítás feltételeit minden állam saját maga szabályozza, azonban e területen is egyre több nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettség jelent meg az elmúlt évtizedekben (mint például a hátrányos megkülönböztetés tilalma vagy a hontalanság megelőzésének és csökkentésének kötelezettsége). A magyar honosítási feltételek európai összehasonlításban szigorúnak számítanak, az eljárás pedig nemzetközi mércével szinte egyedülálló abban a tekintetben, hogy az elutasító döntést az eljáró hatóság nem köteles indokolni, és semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs az ilyen döntésekkel szemben.

A magyar jogalkotó 2010-ben létrehozta az úgynevezett egyszerűsített honosítás lehetőségét. Ez a honosítás számos szokásos feltételét (lakhatás, megélhetés igazolása, magyarországi lakóhely stb.) kiiktatva teszi lehetővé a magyar állampolgárság gyors megszerzését azon külföldi állampolgárok számára, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek és beszélnek magyarul. Az elmúlt években többszázezer ember élt ezzel a lehetőséggel.

 

Hontalan, hontalanság

A hontalan személyt egyetlen állam sem tartja állampolgárának (→vö. állampolgárság). Miután az állampolgársághoz való jog egy a nemzetközi jog által széles körben elismert alapvető emberi jog, a hontalanság súlyos jogsértésnek tekinthető. A hontalan személy sokszor legalapvetőbb jogait sem tudja gyakorolni, semelyik állam védelmét nem tudja igénybe venni, sőt gyakran hivatalosan „nem is létezik”. A hontalanok jelentős része (de nem többsége) egyben menekült is.

Ma az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) becslései szerint mintegy 10 millió hontalan él a földön (közülük 600 ezren Európában), a valós szám azonban még ennél is magasabb lehet, lévén sok országban nincsenek megbízható statisztikák. A hontalanok többsége a „saját országában” él, ahol szülei, nagyszülei is éltek, de politikai okból, államhatárok változása stb. miatt nem rendelkezik az adott ország állampolgárságával. Magyarország előremutató gyakorlata 2007 óta, hogy rendelkezik jogszabályban rendezett, önálló hontalanság-meghatározási eljárással és hontalan státusszal, amely a hazánkba érkezett hontalan migránsok számára hivatott védelmet nyújtani.

A köznyelv gyakran a hajléktalan szó szinonimájaként használja a hontalant, ami téves értelmezés.

 

Idegenrendészeti őrizet

Az idegenrendészeti őrizet a Magyarországon tartózkodás jogával nem rendelkező, kiutasított külföldiek fogvatartását jelenti. Ezt azért rendelik el, hogy a külföldiek a kitoloncolás végrehajtásának pillanatában rendelkezésre álljanak, azaz addig ne tűnjenek el (→vö. kiutasítás, kitoloncolás). Az idegenrendészeti őrizet tehát nem büntető célú fogvatartás, így azt jellemzően kevésbé szigorú körülmények között, a büntetés-végrehajtás szervezetrendszerén kívül kell végrehajtani. Az idegenrendészeti őrizet elrendelése kiutasítás esetén sem automatikus. Az őrizetbe vétel csak akkor jogszerű, ha a kiutasítás ésszerű időn (néhány héten vagy hónapon) belül végrehajthatónak tűnik, ha nincs olyan egyéni körülmény (betegség, idős kor, egyéb sérülékenységi tényezők stb.), ami kizárja az őrizet alkalmazását, és ha nincs olyan alternatív lehetőség (például rendszeres jelentkezési kötelezettség), ami őrizet elrendelése nélkül is biztosítja az elérni kívánt célt. Családjuktól elszakadt, egyedülálló gyermekek és első kérelmüket benyújtó menedékkérők nem tarthatók idegenrendészeti őrizetben (→vö. menekültügyi őrizet). Az őrizet maximális időtartama 12 hónap, gyermekes családok esetében 30 nap.

Magyarországon az idegenrendészeti őrizetet a rendőrség által fenntartott úgynevezett idegenrendészeti őrzött szállásokon hajtják végre. Korábban számos kritika érte az országot e fogdák értelmetlenül szigorú (magas biztonsági fokozatú börtönnek megfelelő) őrizeti rezsimje, alkalmatlan fizikai körülményei és az őrizetesek kényszerű tétlensége miatt. E tansegédlet elkészültének idején négy ilyen őrzött szállás található az országban: Győrött, Nyírbátorban, Kiskunhalason és a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A kritikák nyomán mind a fizikai körülmények, mind a belső mozgásszabadság, mind a tartalmas időtöltés lehetősége javult az elmúlt években.

 

Illegális/irreguláris migráns

A magyar jog nem ismeri ezt a fogalmat. Hétköznapi szóhasználatban általában Magyarországon jogszerűtlenül, megfelelő papírok nélkül tartózkodó külföldit értünk alatta. Az illegális szó használata a menekült vagy a bevándorló jelzőjeként helytelen, hiszen ők jogosultak a magyarországi tartózkodásra. A nemzetközi szóhasználatban egyre gyakoribb az illegális helyett az irreguláris jelző használata. Ez arra utal, hogy a migráció nem feltétlenül „jogellenes” (például sok engedély nélkül érkező migráns később legalizálja tartózkodását vagy menedéket kér), de mindenképpen szabálytalan keretek között történik. Az irreguláris jelző előnyben részesítése ugyanakkor segít csökkenteni az érintett migránsok stigmatizálódását.

 

Integráció

A negatív jelentéstartalmú asszimilációval szemben az integráció a bevándorlók vagy menekültek befogadó társadalomba való beilleszkedésének olyan formája, amely nem jár a saját kultúrájuk, önazonosságuk feladásával (→vö. asszimiláció).

Az integráció egyrészt egy jogi folyamat, melynek során a bevándorló vagy menekült a befogadó társadalom egyenrangú tagjává válik, a többségéhez hasonló jogokat szerez és képessé válik saját ügyei vitelére. Az integráció ugyanakkor gazdasági folyamat is, melynek köszönhetően az érintett külföldi lehetőségeihez mérten képessé válik az önellátásra és a befogadó ország gazdasági életéhez való hozzájárulásra. Nem feledkezhetünk meg az integráció szociokulturális vonatkozásáról sem: a folyamat magában foglalja a sokrétű társadalmi kapcsolatrendszer kiépülését a bevándorló vagy menekült és a többségi társadalom között. A kulturális aspektus magában foglalja a befogadó közeg nyelvének elsajátítását, illetve az eredeti kultúra és önazonosság megőrzése mellett a befogadó társadalom normáinak és szokásainak megismerését és elfogadását.

 

Kiadatás

Kiadatás alatt azt értjük, amikor egy állam hivatalosan kéri egy másik államtól, hogy a területén tartózkodó, bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy azért elítélt személyt adjon át neki annak érdekében, hogy a büntetőeljárást lefolytathassa vagy a büntetést foganatosíthassa. Ennek mikéntjét kétoldalú kiadatási egyezmények rögzítik. A non-refoulement elve itt is érvényesül, azaz az elkövetett bűncselekmény súlyától függetlenül sem adható ki senki egy olyan államnak, ahol halálbüntetés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód várna rá (→vö. non-refoulement). A kiadatás nem összekeverendő a kiutasítással és a kitoloncolással.

 

Kiegészítő védelem

A menekültek védelmét „kiegészítő” védelmi forma, melynek létrehozása a menedékjog alapkövét jelentő 1951-es Genfi Egyezmény létrejötte óta lezajlott jogi és társadalmi változások nyomán vált indokolttá. Különböző formái az egyes országok nemzeti gyakorlatában alakultak ki, majd az Európai Unió egységesítette a kiegészítő védelem közös európai fogalmát és tartalmát, felismerve, hogy a menekültdefiníció jelenleg számos arra rászoruló személynek nem biztosít védelmet. A magyar gyakorlatban az oltalmazott státusz testesíti meg kiegészítő védelem EU-s definícióját (→vö. oltalmazott).

 

Kitoloncolás  

A kiutasítás jogi aktusának a gyakorlati végrehajtása oly módon, hogy a külföldit az illetékes magyar hatóság a célország határáig kíséri (akár légi, akár vízi, akár szárazföldi úton) és ott átadják a célország hatóságainak (→vö. kiutasítás).

 

Kiutasítás

A kiutasítás az a jogi aktus, melynek során a magyar állam arra kötelez egy külföldit, hogy elhagyja az ország területét és oda megadott ideig vagy akár soha többé ne térjen vissza. Kiutasítás rendelhető el idegenrendészeti eljárásban, ha a külföldi nem tud megfelelni a beutazás és tartózkodás szabályainak, valamint a nemzetközi védelem egyik formájára sem jogosult. Emellett a kiutasítás elrendelhető büntetőeljárásban is mint „mellékbüntetés” (például a szabadságvesztés letöltése után a külföldi köteles elhagyni Magyarországot). Nem összekeverendő a kiadatással és a kitoloncolással.

Soha semmilyen körülmények között nem lehet valakit olyan helyre kiutasítani, ahol üldözés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve halálbüntetés áldozata lenne (→vö. non-refoulement).

 

Környezeti menekültek, környezeti (kényszer)migránsok, klímamenekültek

A lakóhely kényszerű elhagyását számos környezeti tényező indokolhatja. Ilyen tényező lehet egy hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa (vulkánkitörés, szökőár, súlyos szárazság, áradás stb.) vagy akár egy hosszú távú folyamat is (például a tengerszint emelkedése). A „klasszikus” menedékjog (→ vö. Genfi Egyezmény, kiegészítő védelem, non-refoulement) nem fedi le a környezeti alapú kényszermigráció legtöbb formáját. Ma már ugyanakkor általánosan elfogadott, hogy a globális felmelegedés és a klímaváltozás felerősíti, gyakoribbá teszi a környezeti okból bekövetkező kényszervándorlást, így a téma egyre inkább a migrációs és humanitárius szakma figyelmének homlokterébe kerül, célul tűzve ki a nemzetközi védelem megfelelő formájának megalkotását (→ vö. nemzetközi védelem).

A klímaváltozás a hontalansággal is összefügg, ugyanis a tengerszint emelkedése miatt egyes szigetállamokat (Tuvalu, Maldív-szigetek stb.) szárazföldi területük eltűnése, és így államiságuk elvesztése, valamint állampolgáraik hontalanná válása fenyegeti.

 

Letelepedés, letelepedési engedély  

Letelepedésre az a külföldi jogosult, aki minimum 3 éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik és megfelel a jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek (megélhetéssel, lakhatással és egészségbiztosítással rendelkezik például). Az úgynevezett „nemzeti letelepedési engedély” mellett az uniós szabályozáson alapuló „EK letelepedési engedély” is szerezhető, melyhez azonban legalább 5 év életvitelszerű magyarországi tartózkodás szükséges, viszont több jogot biztosít. A letelepedett státusz tükrözi a külföldi erősödő kötődését az országhoz, több jogosultságot biztosít, és ezt a státuszt a hatóságok már nem vizsgálják felül olyan rendszerességgel, mint a „sima” tartózkodási engedélyeket.

 

Menedékes

A menedékes státusz alkalmazását a magyar jog az úgynevezett tömeges menekültérkezés (mass influx) esetére helyezi kilátásba, a vonatkozó uniós szabályozás alapján. Ezekben az esetekben nincs lehetőség a menedékjogi eljárás egyéniesített lefolytatására az érkezők nagy száma miatt, továbbá szükség mutatkozik a nagyszámú külföldi helyzetének azonnali rendezése. A menedékes státusz megadása így a kormány döntésétől függ és általában egy meghatározott csoportra vonatkozik (például az X és Y dátum között érkezett Z állampolgárságú személyek). A menedékes státusz által nyújtott védelem hangsúlyozottan ideiglenes jellegű, és feltételezi, hogy idővel sor kerül a tömegesen érkezett külföldiek visszatérésére vagy a nemzetközi védelmi igények egyéniesített meghatározására (azaz annak eldöntésére, hogy ki jogosult menekült vagy oltalmazott státuszra). A nemzetközi menedékjogi gyakorlatban ezt nevezzük ideiglenes védelemnek (temporary protection). Magyarország az elmúlt évtizedben nem alkalmazta a védelem ezen formáját.

A menedékes szó tehát nem a menekült vagy a menedékkérő szinonimája (→vö. menekült, oltalmazott, menedékkérő).

 

Menedékjogi eljárás

A menedékjogi eljárás során határozza meg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), illetve felülvizsgálati eljárásban az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy egy menedékkérő jogosult-e a nemzetközi védelem valamelyik formájára (menekült, oltalmazott vagy befogadott státuszra). A védelem megszerzése természetesen nem „bemondásra” történik, a hatóság hosszadalmas meghallgatások, illetve írásos bizonyítékok (orvosi szakvélemények, a származási országról szóló objektív beszámolók stb.) alapján értékeli, hogy a kérelmező valóban jogosult-e védelemre Magyarországon. Az eljárás két szakaszra tagolódik: az előzetes eljárásra (ahol azt vizsgálják meg, nincs-e olyan ok, ami miatt nem indokolt a kérelem érdemi vizsgálata – például a kérelmező EU-állampolgár, vagy egy biztonságosnak mondott országon keresztül érkezett Magyarországra) és a részletes eljárásra. A menedékjogi eljárásnak négyféle eredménye lehet: elismerés menekültként, oltalmazottként vagy befogadottként, illetve elutasítás (→vö. menekült, oltalmazott, befogadott, menedékkérő).

 

Menedékkérő

Menedékkérő az a külföldi, aki menedékjogi kérelmet terjesztett elő, és ügyében még nem született jogerős döntés. A menedékkérelemnek nincs semmilyen formai követelménye, benyújtható írásban és szóban, bármilyen nyelven. Ezt az az egyszerű tény indokolja, hogy a védelemre szoruló külföldieknek vajmi kevés fogalma van a nemzetközi menedékjogról vagy a magyar közigazgatási eljárás szabályairól, így bármilyen formai követelmény kizárná a leginkább kiszolgáltatott személyeket az őket megillető védelemből. A menedékkérő első menedékjogi eljárása során jogosult Magyarország területén maradni (tehát nem utasítható vagy toloncolható ki). A menedékkérők egy részét nyílt befogadó állomáson helyezik el, míg mások menekültügyi őrizetbe kerülnek (→vö. menekültügyi őrizet).

 

Menekült

Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja, vagy az üldözéstől való félelme miatt nem tudja igénybe venni. Üldözés alatt a menedékjog vagy valamilyen kirívóan súlyos jogsértést (kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, rabszolgaság, szolgaság, halállal való fenyegetés, fizikai vagy nemi erőszak stb.), vagy több különböző sérelem összeadódó hatását érti (például súlyos és tartós diszkrimináció az élet több különböző és meghatározó területén). A meghatározott társadalmi csoport általában olyan csoportot jelent, amelyet egy „védett” (azaz veleszületett vagy más módon megváltoztathatatlan, az emberi méltósághoz szorosan kapcsolódó) tulajdonság határoz meg. Ilyen lehet a nemi identitás, a szexuális orientáció, a családi háttér, egy „visszacsinálhatatlan” múltbeli eseményen alapuló tulajdonság vagy a hivatás.

A menedékjog rugalmasan alkalmazkodott az emberi jogok és a társadalom fejlődéséhez. Míg az ötvenes-hatvanas évek menekültje jellemzően egy politikai okok miatt üldözött felnőtt férfi volt, addig mára egyre gyakrabban indokolja a védelem odaítélését valamilyen a „társadalmi nemhez” (gender) kötődő tényező. Míg a családon belüli erőszak, az Afrika jelentős részén honos női nemiszerv-csonkítás vagy a melegek és leszbikusok bántalmazása sokáig tabunak számított, mára ezeket egyértelműen üldözésnek tekinti a menedékjog, és az ez elől menekülők védelmet kell, hogy kapjanak a Genfi Egyezmény alapján.

A menekültek Magyarországon a magyar állampolgárokhoz nagyon hasonló státuszt kapnak, az állam szükség esetén úti okmányt is kibocsát számukra.

 

Menekültügyi őrizet

A menekültügyi hatóság ideiglenesen őrizetbe vehet egyes menedékkérőket jellemzően azzal a céllal, hogy a személyazonosságukat tisztázza, vagy hogy biztosítsa, hogy egy megadott eljárási cselekménynél (meghallgatás, dublini eljárásban való átadás stb.) rendelkezésre álljanak (→vö. menedékkérő, menedékjogi eljárás). A menekültügyi őrizet tehát nem büntető célú fogvatartás, így azt jellemzően kevésbé szigorú körülmények között, a büntetés-végrehajtás és az idegenrendészeti őrizet szervezetrendszerén kívül kell végrehajtani (→vö. idegenrendészeti őrizet). Menekültügyi őrizet csak kivételesen indokolt esetben rendelhető el, és csak akkor, ha nincs olyan egyéni körülmény (betegség, idős kor, egyéb sérülékenységi tényezők stb.), ami kizárja az őrizet alkalmazását, és nincs olyan alternatív lehetőség (például óvadék), ami őrizet elrendelése nélkül is biztosítja az elérni kívánt célt. Családjuktól elszakadt, egyedülálló gyermekek nem tarthatók idegenrendészeti őrizetben. Az őrizet maximális időtartama 6 hónap, gyermekes családok esetében 30 nap.

Magyarországon a 2013 júliusában bevezetett menekültügyi őrizetet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által fenntartott úgynevezett menekültügyi őrzött befogadó központokban (MŐBEK) hajtják végre. E tansegédlet elkészültének idején három ilyen fogda található az országban: Békéscsabán, Nyírbátorban és Kiskunhalason.

 

Méltányossági letelepedés

Az idegenrendészetért felelős miniszter akkor is engedélyezheti egy külföldi állampolgár letelepedését, ha nem tudja az egyébként szokásos feltételeket (például megélhetés) teljesíteni. Erre csak nagyon kivételes esetekben kerül sor.

 

Migráns

Leegyszerűsítve migránsnak nevezzük azokat a személyeket, akik azért hagyják el hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, hogy letelepedési szándékkal (tehát például minimum egy év tartózkodás) egy másik országba menjenek. A magyar jog nem ismeri ezt a szót, a migráns így alapvetően szociológiai, illetve köznyelvi fogalom.

 

Multikulturális társadalom

Nagyon leegyszerűsítve olyan társadalomról van szó, melyet a kulturális sokszínűség jellemez, és amelyben egymással kölcsönhatásban és békében élnek a főbb jegyeikben önálló kultúrák. A multikulturális társadalom nem törekszik a kisebbségek vagy a bevándorlók asszimilációjára, a kulturális (nyelvi, vallási stb.) sokszínűséget és önrendelkezést értéknek tekinti, amely a hivatalos állami szakmapolitikai döntések és a közoktatás terén is megnyilvánul (→vö. asszimiláció, integráció). Ettől persze az állam jogszabályai mindenkire ugyanúgy érvényesek.

 

Nemzetközi védelem

Összefoglalóan nemzetközi védelemnek nevezzük a jogi védelem azon formáit, mely valamilyen nemzetközi jogi kötelezettségen alapulnak. A nemzetközi védelem úgynevezett „helyettesítő” védelem, tehát akkor van rá szükség, ha az érintett személy részére a saját állama nem biztosít hatékony védelmet. A védelmet ebben az esetben a befogadó állam biztosítja, amely nemzetközi kötelezettség alapján, a nemzetközi közösség nevében lép föl. Konkrétan ide értjük a menekült és oltalmazott státuszt, de tágabb értelemben ide sorolhatjuk akár a befogadottak és hontalanok védelmét is.

 

Non-refoulement

Az emberi jogi szaknyelvben közkeletű francia szó jelentése röviden: tilalmas bánásmódba való visszaküldés tilalma. Az 1951-es Genfi Egyezmény által meghatározott eredeti jelentése mára a nemzetközi használatban kibővült, amit a magyar jogi definíció is tükröz: senkit nem lehet olyan helyre küldeni, ahol üldözés (→vö. menekült), kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés vagy halálbüntetés áldozata lenne. A non-refoulement abszolút tilalom, tehát mindenkire vonatkozik függetlenül attól, hogy például milyen súlyos bűncselekményt követett el (a terrorista sem adható ki egy olyan országnak, ahol őt kínzás vagy halálbüntetés fenyegeti).

 

Oltalmazott

A magyar jog szerint oltalmazott státuszra az jogosult, aki nem menekült, ugyanakkor fennáll annak a valós veszélye, hogy visszaküldése esetén úgynevezett „súlyos sérelemnek” lenne kitéve. A súlyos sérelem jelentése: halálbüntetés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, civil személy életének vagy személyének fenyegetettsége megkülönböztetés nélküli erőszak miatt, melynek hátterében fegyveres konfliktus (például polgárháború) áll (→vö. kiegészítő védelem). Az oltalmazottak státusza és jogi helyzete több tekintetben hasonlít a menekültekéhez.

 

Schengeni övezet, schengeni térség

Az 1985-ben a luxemburgi Schengenben aláírt egyezményről kapta a nevét ez a jelenleg 26 országot magában foglaló övezet. Létrehozásának elsődleges célja az övezeten belüli belső határellenőrzés fokozatos megszüntetése, egyúttal a külső határok őrizetének megerősítése. Az EU-tagállamok közül nem tartozik a schengeni övezethez Nagy-Britannia, Írország, Ciprus, Horvátország, Románia és Bulgária. Nem EU-tagállam, de a schengeni övezet része Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc. Magyarország 2007 decemberében lett az övezet teljes jogú tagja.

A schengeni övezeten belüli belső határokon nem ellenőrzik szisztematikusan a határátlépők személyi okmányait, azonban úgy nevezett „mélységi” (tehát az országterületen belüli) ellenőrzésre bármikor sor kerülhet továbbra is. Speciális okokra való hivatkozással (például egy jelentős nemzetközi sportesemény időtartamára) meghatározott időre bármelyik tagállam visszaállíthatja a szisztematikus határellenőrzést.

 

Szabad mozgás joga  

Az Európai Unió polgárai bizonyos feltételekkel jogosultak más uniós tagállamba költözni, hogy ott dolgozzanak, tanulmányokat folytassanak vagy egyszerűen csak ott tartózkodjanak (például ott töltsék a nyugdíjas éveiket). A szabad mozgás joga az európai uniós polgárság egyik legfontosabb eleme és vívmánya, amely kiterjed az uniós állampolgár családtagjaira is (függetlenül az ő állampolgárságuktól). A magyar jog külön törvényben szabályozza a szabad mozgás jogával rendelkező és azzal nem rendelkező külföldiek beutazását és tartózkodását.

 

Tranzitzóna

Az állam területének repülőtéren, kikötőben vagy külső országhatáron kijelölt és körülhatárolt olyan része, ahol a határellenőrzésen történő átjutásig a belépni kívánók ideiglenesen tartózkodnak. Bár az itt tartózkodó személyek beléptetése az ország területére még nem történt meg, a tranzitzóna ugyanúgy az ország területének része, és az adott állam emberi jogi kötelezettségeit itt is ugyanúgy köteles érvényesíteni.

A 2015. szeptember 15. óta hatályban lévő szabályozással fizikai határzár jött létre Magyarországon a migránsok visszatartásának céljával. E tansegédlet elkészültének idején Röszkén, Tompán, Letenyén és Beremendnél találhatók tranzitzónák.

 

Vendégmunkás

A magyar jog nem ismeri, a köznyelv azonban rendszeresen használja ezt a fogalmat. A migránsok speciális csoportját alkotják a vendégmunkások, akik általában állami vagy államközi programok keretében, munkavállalási szándékkal, meghatározott időre érkeznek a célországba, majd onnan a munkavállalási időtartam lejárta után hazatérnek. A vendégmunkások gyakran vállalnak szezonális (például mezőgazdasági) munkát, melyre a magyar jogi szabályozás is létrehozott egy speciális tartózkodási engedélyt. Nagyon sok vendégmunkás dolgozik napjainkban a Perzsa-öböl menti államokban és a gazdaságilag fejlettebb délkelet-ázsiai régióban.

A Balkánról, Törökországból vagy Észak-Afrikából érkezett vendégmunkásoknak vitathatatlan érdeme volt az ötvenes-hatvanas évek látványos gazdasági fellendülésében Nyugat-Európában. Nagyon sokan közülük végül jogszerűen Európában telepedtek le, sikeres társadalmi integrációjukat azonban nagyban megnehezítette, hogy az állam elsősorban ideiglenesen ott tartózkodó külföldiként tekintett rájuk és nem hozta létre az integráció szükséges keretfeltételeit. Elsősorban ez vezetett például a szociálisan reménytelen helyzetű francia külvárosi lakótelepek kialakulásához, ahol szinte kizárólag a bevándorlók és leszármazottaik laknak, és ahonnan a második, harmadik generáció sem tud „kitörni”.

 

Visszafogadási egyezmény

Személyeknek az államhatáron történő átadás-átvételéről és hatósági kísérettel történő átszállításáról szóló nemzetközi szerződés. Általában kétoldalú egyezmények, de maga az Európai Unió is sorra köt ilyeneket.

 

Vízum

A vízum egy ország területére való belépésre, ott tartózkodásra, kiutazásra vagy az ország területén való átutazásra feljogosító engedély. Lehet külön okmány vagy a kérelmező útlevelébe beütött pecsét. A tartózkodási engedélytől eltérően a vízum jellemzően rövid távú tartózkodást tesz lehetővé Magyarországon (átszállás, átutazás, látogatás stb.), és a tartózkodás célja meg időtartama szerint több fajtája létezik.

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelet (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról

[2] A magyar jogalkotó az 1989. évi 15. törvényerejű rendelettel illesztette be a Genfi egyezményt a hazai jogrendszerbe.

3. Állami/társadalmi érdek és az emberi jogok szempontja

Az iparosodott társadalmak jogrendszere sokszor nem képes a korábbiakban tárgyalt szubjektív és összetett tényezők széles tárházát figyelembe venni, a migráció jogi megítélése szükségszerűen leegyszerűsítő. Abban, hogy egy ország jogszabályai milyen módon közelítenek a külföldiek befogadásához, két szempont játszik meghatározó szerepet.

 

Az állam/társadalom érdeke

Az elsődleges szempont a befogadó ország érdeke. A jogalkotók, amikor engedélyezik a külföldiek egy csoportjának beutazását és tartózkodását, alapvetően egy hármas feltételrendszert vizsgálnak. (1) A legalapvetőbb feltétel, hogy az érintett külföldiek ne jelentsenek veszélyt a befogadó társadalomra. Ezt a jogszabályok nemzetbiztonsági és közegészségügyi szűréssel érhetik el. (2) A második feltétel megköveteli, hogy a külföldi úgymond ne jelentsen terhet a befogadó ország számára. (3) A legtöbb esetben azonban ez sem elég, a migránsnak egyfajta „hozzáadott értéket” is kell nyújtania a befogadó társadalom számára. Az, hogy a bevándorlási szabályok mit tekintenek ilyennek, nagyban eltérhet az egyes országok összehasonlításában. Léteznek ugyanakkor általánosan érvényes példák, mint a jövedelemtermelő képesség.

A legtöbb ország lehetővé teszi, hogy külföldi vállalkozók és munkavállalók telepedjenek meg a területén. Az ’50-60-as évek példátlan nyugat-európai fellendülése nem következett volna be a háborúban kivérezett kontinensen a török, algériai és szicíliai migráns munkások nélkül. Aktuálisabb példával élve, ha a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók nagyobb számban indulnak útra Nyugat-Európa felé a méltányosabb fizetés és munkakörülmények reményében, úgy Magyarország is kénytelen lesz a kieső szakértelmet migráns munkaerővel pótolni.

A demográfiai kihívás hasonló szempont lehet: például a szociális ellátórendszert fenyegető, vészesen rossz spanyol demográfiai mutatókat a jelentős mértékű és tudatosan vállalt bevándorlás segített helyrebillenteni az elmúlt években. Szintén lényeges megfontolás lehet az „agyelszívás”, a tehetséges szakemberek és kutatók betelepülésének elősegítése, amely többek között megalapozta az Egyesült Államok jelenlegi technikai és tudományos fölényét a világban. Az ország érdekének érvényesítése azonban kevésbé materiális formát is ölthet: a migránsok egyes csoportjainak előnyben részesítése történhet kulturális vagy politikai alapon is.

 

Az emberi jogok szempontja

A migráció jogi feltételrendszere azonban egy másik lényeges pilléren is nyugszik. Léteznek az ország közvetlen érdekein túlmutató emberi jogi és humanitárius kötelezettségek is, amelyek előírják bizonyos csoportok befogadását függetlenül attól, hogy a fenti feltételrendszernek megfelelnek-e. Ez olyan esetekre vonatkozik, amikor a „migrációs döntés” meghozatalában túlnyomó szerepe van a kényszerítő és a nemzetközi közösség által méltányolt körülményeknek. E halmaz közepén a menekültek találhatók. Számos más, kevésbé ismert csoport is jogosult ugyanakkor a védelemre, mint például a gondviselő nélkül maradt gyermekek, az emberkereskedelem áldozatai vagy az állampolgársággal nem rendelkező hontalanok. (ld. alapfogalmak)

E két szempontrendszer egyszerre kell, hogy meghatározza egy ország migrációs politikáját és az ezt tükröző jogszabályainak tartalmát. Az európai jóléti modell és a gazdasági fejlettség már ma fenntarthatatlan lenne munkavállalók jelentős mértékű szabályozott bevándorlása nélkül. A menedékjog és a humanitárius megfontolások háttérbe szorulása pedig az európai civilizáció alapjait, Európa önazonosságát kérdőjelezné meg.

4. További információk

Hasznos helyek az interneten

  • Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal – bevandorlas.hu
    Bevándorlással, menekültüggyel és honosítással kapcsolatos információk, ügyintézés, ügyfélfogadás, eljárási útmutatók, statisztikák
  • Magyar Helsinki Bizottság – helsinki.hu
    Menedékkérők és hontalanok ingyenes jogvédelme, emberi jogi vetületű migrációs kérdések, szakmai anyagok, útmutatók, hírek
  • Menedék Migránsokat Segítő Egyesület – menedek.hu
    Szociális segítségnyújtás migránsok, menedékkérők és menekültek számára, bevándorlók és menekültek integrációja, szakmai anyagok, hírek, képzés
  • ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) – unhcr-centraleurope.org
    A szervezet közép-európai regionális irodája, menekültügyi szakmai anyagok
  • Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) – iom.hu
    A szervezet közép-európai regionális irodája, migrációval és emberkereskedelemmel kapcsolatos szakmai anyagok
  • Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért – cordelia.hu
    Kínzásáldozatok rehabilitációja, pszichés segítségnyújtás menekülteknek
  • Artemisszió Alapítvány – artemisszio.hu
    Kultúraközi párbeszéd, bevándorlók beilleszkedése
  • Egyszerűen kereshető jogszabálygyűjtemény – hu

 

Legfontosabb jogszabályok 

  • évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, illetve a végrehajtásáról szóló 113/2007. (V. 24.) kormányrendelet
  • évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról, illetve a végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) kormányrendelet
  • évi LXXX. törvény a menedékjogról, illetve a végrehajtásáról szóló 301/2007. (XI. 9.) kormányrendelet
  • évi LV. törvény a magyar állampolgárságról, illetve a végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) kormányrendelet

 

[…] A jelen tansegédlet nem végleges, a kísérleti oktatási alkalmat követően aktualizálandó, bővítendő!

Esettanulmányok a kiscsoportos gyakorlathoz

1.

Jusszef és Arizs szír állampolgárok, akik Aleppóban, az ország második legnagyobb városában éltek. Soha nem politizáltak, de mint sokan, ők sem szerették az Asszad rezsim brutális elnyomását. Amikor 2011-ben kitört a polgárháború, a fiatal pár igyekezett minél távolabb maradni az eseményektől. Valaki egyszer meghallotta, amint Jusszef egy barátjával egy teázóban kritikus megjegyzéseket tett a kormányerők brutalitására a felkelőkkel szemben. Jusszefet még aznap éjjel letartóztatták és két hétig ütlegelték a rendőrőrsön. Amikor elengedték, rögtön kezébe is nyomták a katonai behívóját (annak ellenére, hogy Jusszef korábban már letöltötte a katonai szolgálatát). Mivel Jusszef nem akart bevonulni (hiszen kormánykatonaként a saját honfitársait kellett volna gyilkolnia és az ő élete is folyamatosan veszélyben lett volna), és az egyre súlyosabbá váló harcok közepette már semmilyen esélyt nem láttak a túlélésre Szíriában, a pár titokban Törökországba menekült.

2.

Marie Mwamba togói állampolgár. Hazájában férjével élt, saját földjükön gazdálkodtak, huszonkét alkalmazottjuk is volt. A helyi viszonyokhoz képest jól éltek, egészen addig a napig, amikor a falujuk mellett található hatalmas víztározó gátja emberi mulasztás következtében átszakadt, és elöntötte a szomszédos területeket. A gátszakadás következtében több tucat ember vesztette életét, és több százan váltak földönfutóvá. Marie férje is meghalt, az ár maga alá temette, miközben épp a földön dolgozott. Marie életben maradt, mivel épp az ebédet készítette a földeknél valamivel magasabban fekvő házukban, majd amikor az árhullám elöntötte a környéket, neki még volt ideje biztonságosabb helyre menekülni. Miután férje meghalt és összes tulajdonuk odalett (később a ház is beomlott), Marie úgy döntött, hogy semmi esélye a megélhetésre és az életben maradásra az egyébként is igen szegény Togóban (egyetlen élő rokona idős, beteg és anyagi támogatásra szoruló nagynénje), így az egyik városi bankban elhelyezett szerény megtakarításából Európába utazott, hogy néhai férje itt élő rokonainál keressen oltalmat.

3.

Kati egy magyarországi kisvárosban nőtt fel. Édesapja korán meghalt, édesanyját ötven évesen leszázalékolták. Mivel a család nehéz anyagi körülmények között élt, Kati (bár jó tanuló volt) a szakközépiskola elvégzése után nem is álmodhatott továbbtanulásról, helyette pincérként helyezkedett el. Édesanyja minimális nyugdíjából és Kati fizetéséből épp, hogy meg tudtak élni, különösen mivel édesanyjának gyógyszerei nagyon sokba (és egyre többe) kerülnek. Két hónapja bezárták az éttermet, ahol Kati dolgozott, a környéken pedig szinte lehetetlennek tűnt pincérként elhelyezkedni. Kati ekkor (barátnője unszolására) úgy döntött, hogy Németországban próbál szerencsét, mivel ott pincérként a sokszorosát megkeresheti az itthoni keresetének – így a hazaküldött és a megspórolt pénzből édesanyja számára is tisztességes időskort tud biztosítani. Másfél hónappal később már el is helyezkedett egy stuttgarti étteremben, ahol korábbi hazai fizetése majd’ négyszeresét kapja, a munkaidő jóval rövidebb és a munkakörülmények is jobbak.

4.

1956-ot írunk. Kovács Béla vájár a Nagy Imre-kormány aktív támogatója volt, majd a szovjet hadsereg bevonulása után részt vett a Móricz Zsigmond körtéri harcokban is. Amikor már látszott, hogy minden elveszett, feleségével és kislányával útnak indult féltve maga és családja életét a megtorlástól, és a még nyitott határon Ausztria felé menekült. Tudta, hogy ha marad, bebörtönzés, kínzás, sőt akár halál is várhat rá.

ISMERTETŐ

A szír Jusszef és Arizs Aleppóban éltek. Soha nem politizáltak, amikor 2011-ben kitört a polgárháború, a fiatal pár igyekezett távol maradni az eseményektől. Valaki egyszer meghallotta, amint Jusszef egy teázóban kritikus megjegyzéseket tett a kormányerők brutalitására. Aznap éjjel letartóztatták, és két hétig ütlegelték a rendőrőrsön. Amikor elengedték, kezébe nyomták a katonai behívóját. Nem akart bevonulni, hiszen kormánykatonaként a saját honfitársait kellett volna gyilkolnia, és az ő élete is folyamatosan veszélyben lett volna, ezért a pár titokban Törökországba szökött. Menekültek ők? A diákok az oktatási segédanyag segítségével a Jusszefékéhez hasonló konkrét történeteken alapuló kiscsoportos gyakorlatok keretében beszélgethetnek a migráció esetei közötti különbségekről.

TANSEGÉDLET

ELŐADÁS

JÁTÉKKÁRTYÁK

ESETTANULMÁNYOK

Kapcsolódó anyagok
kozerdeku_adatigenyles-1veddki_transparency2