Politika az iskolában

ÓRATERV

„Politika az iskolában” projekt a tanórán

Középiskola 10. és 11. évfolyamán osztályfőnöki, történelem stb. tanórán, vagy 11.-12. évfolyamán faktos órán: 2 x 45 perc

  1. óra terve
Időkeret Célok Feladatok-módszerek-tanár szerepe Diákok tevékenysége Eszközök
4 perc A projekt céljainak tisztázása, miről fog szólni ez a két óra. Ráhangolódás. Tanári bevezető, esetleg vetíthető néhány jelenet diákaktivitásról. Kérdéseket tehetnek fel a tanárnak, reflektálhatnak a bejátszásokra. Projektor-számítógép vagy E- tábla
8 perc feladatkijelölés-felkészülés + 8 perc megbeszélés Alapfogalmak diákok számára is érthető tisztázása: alapjog / diákjog, véleménynyilvánítás szabadsága / vélemény nem nyilvánítás joga és módjai, „szimbolikus beszéd” / szimbolikus eszközök, pártpolitika / pártpolitika tilalma, demokrácia / diákönkormányzat. Az osztály létszámától függően 5-6 (4-5 fős) csoport alakul. Minden csapat 1-1 fogalommal kapcsolatos kérdésre próbál választ adni, példákat hozva eddigi tudása, illetve képi és szöveges források (ld. Források diákoknak című Melléklet 1.) segítségével, minden csoport csak a saját témájához tartozó szöveget kap.

A közös megbeszélésen tanár segítségével állnak össze a fogalmak „definíciói”.

Csoportokban dolgoznak: elolvassák a csoportnak kiosztott forrásokat, közösen értelmezik, válaszolnak a kérdésekre. Majd tanári vezetéssel az osztály közösen megbeszéli, s a végére minden csoport feladatából összeáll egy-egy „definíció”. Források fénymásolva,

füzetbe rögzíteni a fogalmakat és meghatározásaikat.

4 perc Fiktív történet megismerése a további munkához. A tanár felolvassa a Fiktív történetet (Melléklet 2.), diákok megkapják nyomtatva is. A diákok is olvassák a szöveget. A szöveg kivetítve és fénymásolva is.
2 perc feladatkijelölés + 6 perc feladatmegoldás A diákok az órán képviselendő véleményüket előre megkapják, így a megadott álláspont mellett kell érvelniük, motivációkat felfedezni, saját maguk számára értelmezni a történteket, végigvenni mit tennének/tehetnének. A „nem jelvényes” csapat, mint csapat remélhetően erős érveket fogalmaz meg, amire a tagoknak később szüksége lesz. A már megalakított csoportok azt a feladatot kapják, hogy vitassák meg az esetet. Fontos, hogy legalább 1 csoportba csak szerepük szerint „nem jelvényes” diákok tartozzanak, míg a többi csoportba „jelvényesek”. A csoportok feladata, hogy érveket fogalmazzon meg saját álláspontja mellett és stratégiát dolgozzon ki, hogy mit tenne, ha ebbe a helyzetbe csöppenne. A csapat megbeszéli a feladatot, a már megvitatott közös véleményt a csapat minden tagja rögzíti magának, de csinálhatnak közös emlékeztető-táblát stb. Füzet-papír.
5 perc A cél a kisebbségi vélemény megismerése és az, hogy felvetődhessenek a „cselekvés” lehetőségei, akadályai, vagyis, hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni, mit nem. Elképzelhető, hogy ezen a ponton felmerül, hogy iskolán kívüli közszereplőket is bevonnának a tanulók, erre a következő feladatban vissza kell térni.

 

A „nem jelvényes” csapat képviselője elmondja álláspontjukat, akciótervüket. A többi csapat tagjai jegyzetelnek. Füzet.
8 perc A mellékelt jogszabályok segítségével próbáljanak konstruktív megoldást találni, s cél lenne, hogy a „nem jelvényes” csapattag   szempontjai is érvényesüljenek. Az osztályt újra kell osztani, kb. 6 új csoport alakuljon, de úgy, hogy mindegyik csoportba kerüljön legalább 1 „nem jelvényes” diák. A csoportok megkapják az órán már használt összes forrást.

Órán kívül megoldandó feladatot kapnak: 2 csoportnak az a feladata, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzon meg indoklással együtt az iskola vezetése felé. A javaslat térjen ki arra, hogy tiltaná-e az adott jelkép viselését, illetve milyen körülmények között, milyen feltételekkel engedné működni az új diákkört, s hogyan biztosítaná a kisebbségben lévő „nem jelvényes” diákok „védelmét”.

2 másik csapatnak az a feladata, hogy elkészítse a kialakult helyzetre is reagáló új házirend tervezetét, amelyet majd a diákönkormányzat elé visznek vitára és szavazásra.

Az utolsó 2 csoport pedig valamilyen rövid híradást készít a történetről: riport, híradó, újságcikk stb.

 

Tanórán a csoportok kijelölése és a feladat rögzítse, a csoportmunka megszervezése. A tanórán kívül: csoportos projektmunka, amelynek eredménye egy írásos, illetve képi-hangzó vagy szöveges bemutatandó anyag. Források nyomtatva, számítógép, nyomtató, kamera, projektor.
A két tanóra között A diákok csoportban tudjanak dolgozni, felosztva egymás között a feladatokat, s tudják összehangolni a munkafolyamatokat. A tanár a két óra között szükség esetén segítséget nyújt a csoportoknak, igyekszik feltérképezni, hogy hogyan áll az egyes csapatok projektmunkája.

 

A diákok tisztázzák, kinek mi a feladata egyénileg, mit hogyan csinálnak együtt. Készítsenek ütemtervet és valaki a csapatban koordinálja a munkát.

 

  1. óra terve
Időkeret Célok Feladatok-módszerek-tanár szerepe Diákok tevékenysége Eszközök
3 perc A feladat felelevenítése, a csoportok felkészülése a megszólalásra. Tanári elővezetés, a múlt óra felelevenítése és ezen óra menetrendjének ismertetése. Csapatok felállása, előkészület például vetítéshez. Projektor vagy E-tábla, elkészített szövegek, anyagok kivetítéséhez.
kb. 6 X 3 perc Minden csoport lehetőséget kapjon elképzelései, tervei, beszámolói, véleménye elmondására. A projektmunka bemutatása. A tanári moderáló szerepe: ne az egyes csoportok megszólalása közben mondjanak a többiek véleményt, hanem az utána következő vitára tartogassák, illetve figyelmezteti őket, hogy reagálásukat írásban rögzítsék.

 

Minden csoport 1-1 tagja bemutatja az elkészült anyagot, a többiek jegyzetelnek, hogy a vitán reagálni tudjanak és a saját csapatuk javaslataiba esetleg beépíthető elképzeléseket rögzítsék.

 

Nyomtatott szövegek, projektor vagy E-tábla és füzet.
12 perc Érvek ütköztetése, vita, cél, hogy különböző szempontok is megjelenjenek. Tanári moderálással vita, a résztvevők lehetőleg a csoportjuk nevében szólaljanak meg.

A tanár moderáló szerepébe az is beletartozhat, hogy rákérdezzen arra, hogy a megfogalmazott házirend-javaslatokból mi következne a konkrét helyzet kezelésére nézve. Ez azért fontos, hogy a 4 javaslat jobban összemérhető legyen.

Az első 4 csoport nem megszólaló tagjai közben tovább fejleszthetik, módosíthatják, kiegészíthetik az eredeti javaslatukat és ezt felolvasható formába hozzák! Füzet.
8 perc A helyzet megoldását célzó javaslatok végleges formába öntése és ismertetése. A vita közben véglegesített 4 javaslat felolvasása. Minden diák figyelemmel kíséri a vitát, s közben eldönti, hogy melyik javaslat elfogadható számára, illetve mi lesz az álláspontja a szavazásnál. Füzet.
4 perc A titkos szavazás módjának, céljainak megismerése.

Megtudjuk mi az osztály számszerűsíthető véleménye.

Az osztály tanulói saját véleményüket titkos szavazáson nyilvánítják ki, amely előtt a tanár ismerteti a szabályokat (érvényes a szavazat az, ha az adott javaslat számát a diák bekarikázza vagy X-et tesz stb.). A tanár említse meg, hogy lehetőség van a tartózkodásra is. A tanár összesíti az eredményt, majd próbál konklúziót megfogalmazni. Titkos szavazás, ahol a diákok már a saját magánvéleményük alapján szavaznak, s nem az órán „felvett” szerepük alapján. Szavazólap, tábla, papír vagy számítógép az eredmények rögzítésére.

 

MELLÉKLET 1.

Források diákoknak tanórai felhasználáshoz

Alaptörvény IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

1. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

Nemzeti köznevelési törvény 24. § (3) A nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható.

Nkt. 46. § (6) A tanuló joga különösen, hogy … g) az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium működéséről, …h) vallási, világnézeti vagy más meggyőződését, nemzetiségi önazonosságát tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre juttassa, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását,…

Nkt. 48. § (1) Az iskola, a kollégium tanulói a nevelés-oktatással összefüggő közös tevékenységük megszervezésére, a demokráciára, közéleti felelősségre nevelés érdekében – a házirendben meghatározottak szerint – diákköröket hozhatnak létre, amelyek létrejöttét és működését a nevelőtestület segíti.

(2) A diákkörök döntési jogkört gyakorolnak – a nevelőtestület véleménye meghallgatásával – saját közösségi életük tervezésében, szervezésében, valamint tisztségviselőik megválasztásában, és jogosultak képviseltetni magukat a diákönkormányzatban.

(3) A tanulók, diákkörök a tanulók érdekeinek képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre.

(4) A diákönkormányzat véleményét ki kell kérni: … d) a házirend elfogadása előtt.

MELLÉKLET 2.

Fiktív történet a tanórai felhasználáshoz

Egy képzeletbeli kisváros, Deákháza egyetlen, 12 évfolyamos iskolája mellett hosszú évek óta egy hatalmas, beépítetlen telek található. A telek a helyi önkormányzat tulajdonában van, s számos ötlet, javaslat merült fel az önkormányzat képviselőtestületében és a városban is arra, hogyan lehetne hasznosítani ezt az üres telket. Felmerült parkolóház, vásárcsarnok, uszoda, szolgáltatóház/bevásárlóközpont építése, illetve sportpálya-tornacsarnok létesítése is. Az iskola vezetése szeretne olyan sportközpontot, amelyet az iskola tanulói napközben is használhatnának, mivel a testnevelés órák megtartására az iskola tornaterme és udvara nem elegendő.

Az önkormányzatban végre döntés született. A képviselőtestület megszavazta, hogy parkolóház épüljön, mivel a közeli piac és buszvégállomás miatt a környéken megoldatlan a parkolás. Az önkormányzati döntés megosztotta a szülőket. Mivel kisvárosról van szó, mind a polgármester, mind a képviselőtestület tagjainak, a tervek készítőjének, a piac üzemeltetőjének stb. gyermekei is ebbe az iskolába járnak. A szülők egy része nem nyugodott bele a döntésbe: petíciót írt a polgármesternek és demonstrációt, élőláncot szervezett az üres telek kerítése köré.

A diákok egy része „Nem adjuk a Grundot!” felirattal, saját kézzel készített kitűzőt és festett pólót, s ezeket az iskolában is felvéve fejezte ki véleményét.

A képviselőtestület azon tagjai, akik nem értettek egyet a döntéssel, elkezdték használni, illetve hordani ezt a „jelszót”.

A diákok körében népszerű lett ez a jelkép, a diákok egy része diákkört is alakított a sportpályával kapcsolatos elképzelések megvitatására, újabb akciók szervezésére, s többen az iskolai diákönkormányzat ülésein is ezzel a jelvénnyel jelentek meg. Az iskola vezetésében vita alakult ki, engedjék-e hordani a „jelvényt” az iskolában, mivel azt pártpolitikusok is elkezdték használni, valamint hogyan viszonyuljanak az új diákkör működéséhez, amely iskolán kívüli célokért létesült. Az iskola házirendje nem tér ki ezekre az esetekre. A szülők egy része szóvá tette, hogy az iskola miért nem lép fel a szerintük pártpropagandának tartott jelvényviselés ellen.

Az iskola diákjainak egy kisebb része, különböző okokból nem vette fel ezt a jelvényt, s nem csatlakozott a demonstrációhoz, de nem nyilvánított véleményt. A diákok körében ez okozott konfliktusokat. A „jelvényes” diákok többsége nem értette, nem fogadta el, hogy a többiek miért nem csatlakoznak hozzájuk.

MELLÉKLET 3.  Háttéranyag tanároknak

A PÁRTPOLITIKA TILALMA

A pártpolitika megjelenése az iskolákban a gyerekek és szüleik jogaira komoly veszélyt jelent.

Egy pártpolitikai vitában, vagy ha csak megfogalmazódik pártpolitikához kötődő vélemény, felvetődik ilyen programlehetőség stb., a gyerekek és szüleik kényszerhelyzetbe kerülnek. Akár reagálnak, akár hallgatnak, akár részt vesznek, akár nem, a diák- és szülőtársak, illetve a pedagógusok ezt politikai meggyőződésük kifejeződéseként értelmezhetik. Ez pedig sérti a gyerekek és szüleik véleménynyilvánításhoz, illetve az attól tartózkodáshoz fűződő alapvető jogát. A magyar és a nemzetközi alapjoggyakorlatban is általánosan elfogadott ugyanis, hogy a véleményszabadság felöleli azt a szabadságot is, hogy valaki ne nyilvánítson véleményt. Az állam tehát senkit sem kényszeríthet politikai, közéleti véleményének kifejezésére, az oktatási szereplők (gyermekek, diákok, szülők, nevelők) sem hozhatók olyan helyzetbe, hogy politikai véleményük kinyilvánítására kényszerüljenek.

A vélemény kinyilvánítása nem pusztán a (párt)politikai preferenciák kifejezett szóbeli közlését jelentheti, vélemény nyilvánítható például pártpolitikához kötődő (pl. pártpolitikai üzenetet közvetítő, pártot vagy pártpolitikust népszerűsítő) tevékenységekben, eseményeken való részvétellel (vagy éppen a részvétel visszautasításával), akár úgynevezett szimbolikus beszéddel is. [Sokféle szimbolikus beszéd lehetséges, de a szimbolikus beszéd rendszerint olyan cselekedet, illetve magatartás, amely politikai üzenetet hordoz: ilyen lehet egy zászló elégetése, egy köztéri politikai üzenet (plakát) megrongálása, vagy világnézetet tükröző jelvény, ékszer, ruhadarab viselése is. A véleménynyilvánítás minden formáját, a verbális és a nonverbális véleménynyilvánítást egyaránt, azonos elvek alapján kell megítélni.]

Ha pedig az állásfoglalásra kényszerített családok kiszolgáltatott helyzetükben éppen úgy döntenek, hogy politikai meggyőződésükkel ellentétesen szólnak (vagy épp hallgatnak), illetve cselekednek, az ugyancsak jogaik sérelmét okozhatja. A késztetés vagy kényszer nyilvánvalóan nem oldható fel azzal az érveléssel, hogy a szülők és gyerekek, ha tartanak a következményektől, hazudhatnak véleményükről, igazodhatnak a többséghez stb.

Az oktatás szférájában továbbá nem csak a direkt kötelezés teremt kényszerhelyzetet, hanem az is, ha a gyermekek, diákok, szülők úgy érezhetik, hogy egy kérés vagy lehetőség elutasítása esetén hátrányt szenvednek, illetve stigmatizálódnak. A közoktatásra vonatkozó szabályozásnak a pártpolitikai véleménynyilvánításra kényszerítő helyzeteket különösen ki kell zárnia.

Ezek a hatályos Alaptörvényben is deklarált alapjogok akkor is megilletik a gyerekeket és szüleiket, ha a köznevelési törvény külön nem sorolja fel őket gyermek-, tanulói vagy szülői jogokként.[1] A pártpolitika veszélyességével kapcsolatos megfontolásokat ugyanakkor a köznevelési törvény is kifejezésre juttatja. A törvény, ahogyan a korábbi közoktatási törvény is tette, kimondja:

Nkt. 24. § (3) A nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható.

A pártpolitikai tevékenység – a törvény szövege szerint amíg a gyermekeket, tanulókat felügyelik – egyértelműen tilos.

 

Pártpolitikai jelleg

A törvényszöveg – a jogra jellemző elvontság miatt – nem mondhatja meg pontosan, nem sorolhatja fel, mi minősül pártpolitikai tevékenységnek, vagyis olyan politikai tevékenységnek, amire kiterjed az idézett tilalom. A legjobb szándékkal elkészített törvényi definíció sem vehetné számba előre mindazokat a verbális és szimbolikus megnyilvánulásokat, cselekedeteket, amelyek tartalma az éppen aktuális politikai környezetben egy párttal (párthoz kötődő szervezettel) úgy hozható kapcsolatba, hogy egy párt melletti vagy elleni meggyőző, mozgósító tevékenységet valósítanak meg.

Természetesen nem minden politikai, közéleti kérdéssel, állami vagy önkormányzati eseménnyel kapcsolatos tevékenység, és a közhivatalt viselő politikusoknak sem minden cselekedete minősül pártpolitikainak. A pártpolitikai jellegről az adott helyzetben, az eset összes körülményének mérlegelésével lehet dönteni. A törvényi tilalomból nem következik, hogy az iskolában ne lehetne kiejteni a pártok nevét, ugyanakkor az is bizonyos, hogy a jogszabály rendelkezését enélkül is meg lehet sérteni. Egy egyébként pártsemleges társadalmi kérdés, jelkép vagy tárgy egy választási kampányban – addig akár nem is sejtett módon – kaphat pártpolitikai tartalmat, válhat egy párt melletti vagy elleni állásfoglalássá. A kommunikáció történhet tárgyilagosan, többoldalúan, vagy számtalan egyéb módon úgy, hogy annak célja vagy eredménye párt népszerűsítése vagy éppen ennek ellenkezője.

Pártpolitikai tevékenységnek tekintendő az olyan megnyilvánulás is, származzon politikustól, oktatási szereplőtől vagy mástól, amely a politikai környezetben valamely párttal úgy hozható kapcsolatba, hogy az párt(ok) népszerűsítésének, azok melletti vagy elleni meggyőzésnek, mozgósításnak minősülhet.

  • Közhivatalt viselő személy, így például országgyűlési, európai parlamenti vagy önkormányzati képviselő, polgármester, bár kevés kivétellel egyúttal valamely párt politikusa is, találkozhat úgy gyerekekkel, hogy az ne minősüljön pártpolitikai eseménynek. Például a demokrácia alapintézményeivel való ismerkedésnek elvileg alkalmas eszköze lehet, hogy – az erre életkoruknál fogva érett és megfelelő előismeretekkel rendelkező – diákok részt vesznek egy önkormányzati képviselőtestület ülésén, vagy az Európai Unió intézményeinek működéséről beszélnek a magyar biztossal. Amennyiben azonban a politikus a gyerekekkel történt találkozást politikai népszerűségének növelésére törekszik használni (pl. a gyerekekkel fotózkodik), az biztosan jelzi a pártpolitikai jelleget.
  • Állami és önkormányzati rendezvény is lehet mentes a pártpolitikai jellegtől. Az olyan esemény azonban, amelynek célja a kormányzat, az ellenzék vagy a városvezetés népszerűsítése, eredményeinek ünneplése, pártpolitikailag nem semleges.

 

A tilalom hatóköre

A fentebb idézett törvényi rendelkezés mindenki – tehát nem csak az oktatási szereplők – számára tiltja a pártpolitikai tevékenységet az alatt az idő alatt, amíg az iskola ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, mind az intézmény területén, mind az azon kívül tartott programokon.[2] Ez biztosítja, hogy a gyerekek nevelése-oktatása pártpolitikától mentesen folyjon, ezzel is garantálva a világnézeti semlegességet.

A pártpolitika abszolút tilalma a világnézetileg elkötelezett iskolákra ugyanúgy vonatkozik, mint az állam által fenntartottakra. Ez nem zárja ki, hogy a világnézetileg elkötelezett iskolában a fenntartó világnézetének politikával kapcsolatos általános tanai a tanórákon (pl. a történelem tanítása során) is megjelenjenek.

 

Abszolút tilalom

A pártpolitika tilalma nem feltételes, a közoktatási intézmények a szülők hozzájárulásával sem vonhatják be a gyerekeket pártpolitikai tevékenységbe. Ez számos indokkal alátámasztható, többek között azzal is, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy ehhez a szülők a politikai konformitás gyanúja nélkül érvényesen hozzájáruljanak.

Bármely hozzájárulás csak akkor tekinthető érvényesnek, ha azt az érintett önként, kényszertől, befolyástól mentesen és informáltan adta meg. A közoktatásban azonban szinte lehetetlen elgondolni olyan helyzetet, amelyben a szülő valóban szabadon dönthetne gyermeke részvételéről pártpolitikával kapcsolatba hozható tevékenységben vagy rendezvényen, amikor az intézmény, illetve a pedagógus ilyen igényt vagy felkérést megfogalmaz. A gyermek és szülője több szálon függ a pedagógusoktól és az intézménytől, helyzetük kiszolgáltatott. Amikor a szülő döntésével – szükségszerűen – kifejezésre juttatja politikai nézeteit, illetve magatartásából ilyen következtetés vonható le, alappal tarthat attól, hogy gyermekét hátrány érheti. Annyi hátrányt a gyerek szinte biztosan szenved, hogy kimarad az egyébként közös iskola programból. Az ilyen tevékenységhez, programhoz adandó szülői hozzájárulásnak már az igénylése is jogsérelemhez vezet.

 

[1] Nkt. 46. § (6) bekezdés h) pontja értelmében a tanulónak joga van világnézeti vagy más meggyőződése tiszteletben tartásához és annak kifejezésre juttatásához.

[2] Nkt. 4. § 10. pont: „gyermek, tanuló felügyelete a nevelési-oktatási intézményben: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről való gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt”.

AZ OKTATÁSI SZEREPLŐK ALAPJOGAI

Alapjogok általában

 

Mik az alapjogok?

Az oktatás szereplőit, gyerekeket és szüleiket, valamint a pedagógusokat e szerepükben is megilletik az alkotmányos alapjogok, amelyeknek a közoktatás intézményeiben is érvényesülniük kell. Az alapjogok biztosításával a jog, így az alkotmány (alaptörvény) és a törvények a mindenkit megillető legfontosabb emberi jogokat ismerik el. Az alapjog kifejezés alatt tehát elsősorban azokat az emberi jogokat értjük, amelyek megtalálhatók egy ország alkotmányának a szövegében és amelyek érvényesülése jogi eszközökkel (bíróság előtt) kikényszeríthető. Ma Magyarországon az alapjogok mindenekelőtt az Alaptörvény által nevesített emberi jogokat jelentik. Az emberi jogok minden embert születésétől egyenlően megilletnek, azokat nem az állam adományozza azzal, hogy elismeri az alkotmány szövegében. Ugyanakkor alkotmányban történő deklarálásuk napjainkban az alkotmányosság egyik alapkövetelményének számít.

Az alapvető jogok klasszikus katalógusa – az államok közötti nemzetközi egyezményekben és egyes államok alkotmányában is – folyamatosan bővül, ugyanakkor megjelölhetjük azokat az alapjogokat, amelyek a „politika az iskolában” ügyekben leginkább jelentőséggel bírhatnak. Az alapjogok köréből ki kell emelnünk az emberi méltósághoz való jogot, a lelkiismereti szabadságot, a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve a személyes adatok védelméhez való jogot.

 

Mire köteleznek az alapjogok?

Az alapjog egyrészt megmutatja, hogy mi az, amihez joga van az egyénnek az alapjog gyakorlásakor, amit az alapjog kötelezettjének (elsősorban az államnak) tiszteletben kell tartania (ez az alapjog ún. alanyi oldala). Mindenkinek joga van például politikai véleménye szabad kinyilvánításához, az állam ezt köteles tiszteletben tartani (akkor is, ha például a vélemény valamely politikusra nézve kedvezőtlen), indokolatlanul nem korlátozhatja. A véleményszabadság indokolt korlátozásának tekinthető, egyebek mellett, a pártpolitikai vélemények kinyilvánításának iskolai tilalma. Az indokolatlan jogkorlátozással szemben viszont bírósághoz lehet fordulni. Másrészt az alapjogok az államot cselekvésre is kötelezik (ez az alapjog ún. intézményvédelmi oldala). Ennek alapján az állam köteles megteremteni az alapjogok érvényesülésének feltételeit. Ez a kötelezettség alapjogonként változó, az alapjog gyakorlásának jogszabályban történő meghatározásától kezdve anyagi ráfordításokig terjed.

Az alapjogok az oktatási közösségek minden tagját megilletik, a gyerekek, szülők és pedagógusok jogait az iskolákban is tiszteletben kell tartani. Az alapjogok különböző oktatási viszonyokban rónak kötelezettséget az állami szervekre és az oktatási feladatot ellátó intézményekre. Az állam az oktatási jogszabályok megalkotásakor nem sértheti meg az érintettek alapjogait. A törvényekkel és rendeletekkel szemben végső soron az Alkotmánybíróság előtt kényszeríthető ki az alapjogok érvényesülése, amely testület megsemmisítheti az alapjogsértő jogszabályokat. Az oktatási intézmények fenntartójának, illetve vezetőjének döntéseik, intézkedéseik során ugyancsak tiszteletben kell tartaniuk a tanulók, szülők és pedagógusok alapjogait, illetve az iskolai mindennapokban a pedagógusok is kötelesek a gyerekek és szüleik alapjogainak tiszteletben tartására. És természetesen kölcsönösen: a tanárok alapvető emberi jogait a szülők és a gyerekek sem sérthetik meg.

 

Honnan ismerhetők meg az alapjogok?

Ez a kötelezettség attól függetlenül terheli a pedagógusokat, intézményvezetőket, hogy a köznevelési törvény tartalmazza-e az adott alapjogot. Az alapjogok ugyanis nem a köznevelési törvényből erednek, forrásuk az alkotmány, jelenleg Magyarországon a 2011-es Alaptörvény rögzíti őket:

 

II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

 

VI. cikk

(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez…

 

VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

 

IX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

 

XV. cikk

(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

 

XVI. cikk

(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

 

Hogyan érvényesülnek az alapjogok?

Az alapjogok gyakran másképp érvényesülnek, mint a többi (törvényekben, rendeletekben biztosított) jogosultság. Bár vannak törvények, amelyek az alapjogok gyakorlását, korlátait szabályozzák, ugyanakkor az alapjogoknak sajátos státusza van, mert e jogokat a jogrendszer minden szabályának tiszteletben kell tartania. Az absztraktan, akár csak egy-egy alkotmányi mondatban megfogalmazott alapjogok tartalmának meghatározásában az alkotmánybíróságok értelmezésének van kiemelkedő szerepe. Az alkotmánybírósági döntések esetről esetre bontják ki, hogy különböző élethelyzetekben hogyan kell eljárnia a jogalkotónak, az adott ügyben ítélkező bírónak vagy más jogalkalmazónak (bárki lehet, aki jogszabályt használ) ahhoz, hogy az alapjogok megfelelően érvényesülhessenek. Éppen ezért számos olyan élethelyzet van, amikor nehéz megítélni, hogy mi a helyes megoldás.

 

Emberi méltósághoz való jog

Mi a jog tartalma?

Az emberi méltósághoz való jog (az élethez való joghoz hasonlóan) a legalapvetőbb emberi jog. Mindenkit megillet az emberhez méltó bánásmód függetlenül érdemességétől vagy kötelezettségei teljesítésétől. Az emberi méltósághoz való jog a legelvontabb alapjog, amely – szemben más alapjogokkal – nem csak a személyiség egy-egy aspektusának, hanem az emberi jogi státuszának, az emberi személyiség egészének jogi védelmét biztosítja. Az emberi méltósághoz való jogból következik például a kínzás és kegyetlen bánásmód tilalma, a becsület, a magánszféra, a magántitok védelme és az önrendelkezéshez való jog is. A méltósághoz való jog garantálja az emberek egyenlőségét: az emberek között indokolatlanul nem lehet különbséget tenni, tehát tilos a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság megfogalmazásában:

„[a] méltóság az emberi élettel elve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, ezért minden emberre nézve egyenlő. […] Emberi méltóság és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi minőségéből mennyit valósított meg és miért annyit.” [1]

Hogyan jelenhet meg az iskolában?

Az emberi méltóság sérelme a „politika az iskolában” ügyekben leginkább akkor merül fel, ha a diákok bizonyos esetekben nem élhetnek önrendelkezési jogukkal, illetve eszközként használják fel őket. Ide sorolható az, ha a diákokat a politikai hatalom a politikai haszonszerzés eszközeként, díszletként használja például az iskola új tornatermének vagy az önkormányzat egy új létesítményének átadóján.

A diákok közötti kirekesztés, kiközösítés, amelynek alapja világnézeti, akár párpolitikai alapú is lehet, ugyancsak a méltóság sérelméhez vezethet.

 

Véleménynyilvánítás szabadsága

Mi a jog tartalma?

A véleménynyilvánítás szabadsága kiemelkedő jelentőségű alapjog, több más szabadságjog eredője. Ilyen például a sajtószabadság, az informáltsághoz való jog, az információk megszerzésének és terjesztésének szabadsága, a művészi, irodalmi alkotás szabadsága, a tudományos kutatás szabadsága és ezen ismeretek tanításának szabadsága, és a gyülekezési jog is.

A véleményszabadság egyrészt a demokratikus vita eszköze, azt szolgálja, hogy minden vélemény megjelenhessen egy közös ügy megvitatáskor, a megoldás keresésekor. A közügyek szabad megvitatásának lehetősége a demokrácia egyik alapfeltétele. Másrészt a véleményszabadság biztosítja az önkifejezés szabadságát az egyéneknek. Minden ember számára lehetővé teszi, hogy vágyait, gondolatait megfogalmazza és azt másokkal is megossza. A véleménynyilvánítás szabadsága minden közlés szabadságát magában foglalja függetlenül attól, hogy az helyes-e vagy sem, kellemes-e vagy bántó, és hogy milyen módon fejezik ki. A vélemény kinyilvánítása önmagában a vélemény tartalma alapján nem korlátozható, de indokolt például a mások ellen uszító beszéd tilalma.

Hogyan jelenhet meg az iskolában?

Az oktatási szereplőket is megilleti a véleményszabadság, ide értve a politikai tárgyú kommunikáció jogát. Ezen alkotmányos joguk kiterjed a politikával kapcsolatos tényközlés és értékítélet kinyilvánítására, ami történhet szavakkal vagy jelképek, cselekedetek útján (ún. szimbolikus beszéd) is. A véleményszabadság magában foglalja a vélemény kinyilvánításától való tartózkodás jogát: ennek alapján senki sem kötelezhető véleményének közlésére.

A politikai véleményszabadságra való nevelés nemcsak azt jelenti, hogy a történelem-, irodalom- vagy földrajzóráról nem lehet kitiltani a közélet eseményeinek – a tananyaghoz kapcsolódó – megtárgyalását. A szünetekben vagy az osztálykiránduláson zajló beszélgetéseknek is a véleményszabadság felelős gyakorlásának szellemében kell zajlaniuk. Az oktatási szereplők politikai kommunikációjának betiltása az iskolában éppúgy sértené a pedagógusok, szülők, tanulók alkotmányos jogait, mint ahogyan a pártpolitika teljes szabadjára engedése.

Az iskola sajátosságai Ÿ A politikai vélemények tartalma és kifejezésének módja azonban az iskolában korlátozottabb, mint azon kívül, aminek a legfőbb oka az, hogy az iskola egy sajátos kényszerközösség. A pedagógusok közalkalmazotti, a tanulók és szüleik (adott esetben tankötelezettségen is alapuló) tanulói jogviszonyukat nem váltogathatják szabadon. A tanár függ a munkáltatói jogokat gyakorló intézményvezetőtől, a diák és a szülő az osztályzatot adó tanártól. Ilyen viszonyok között az erősebb féltől származó véleménynek óhatatlanul nagyobb a befolyása, különösen az életkoruknál és érettségüknél fogva kiszolgáltatottabb gyermekekre.

Az egyébként sem korlátlan véleményszabadság az iskolában ezért csak annak sajátosságaira tekintettel, további, speciális korlátok között gyakorolható. Korábban a közoktatási törvény kimondta: a gyermek, a tanuló, a szülő és az alkalmazott nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására. A gyermeket, a tanulót, a szülőt és az alkalmazottat nem érheti hátrány világnézeti, lelkiismereti, politikai meggyőződése miatt.[2] Bár ez a tilalom már nem szerepel a köznevelési törvényben, az oktatási szereplők alapjogaiból továbbra is levezethető. A lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapvető jogok érvényesülése csak akkor valósul meg, ha senkit nem kényszerítenek nézetei kinyilvánítására, illetve meggyőződése miatt senkit nem ér hátrány.

A pedagógus Ÿ A pedagógus helyzeténél fogva sajátos véleménynyilvánítási lehetőségek birtokában van. Ezért véleményszabadságával a tanulók és szülők védelme érdekében csak az általánosnál szigorúbb korlátok között élhet. Amellett, hogy a pedagógus – a kifejezett törvényi tilalomból következően – pártpolitikai célú kommunikációt nem folytathat, szabad véleménynyilvánításhoz főződő jogát egyébként is csak különös körültekintéssel gyakorolhatja. A pedagógus olyan eszközök birtokában van, amelyekkel nemcsak a vélemény köznapi értelemben vett kinyilvánításakor fejthet ki politikai véleményt. Egy tollbamondás vagy szöveges számtanpélda is válhat a pedagógus politikai (ez nem azonos a pártpolitikával!) kommunikációjának eszközévé. A tanár véleménye – a diákok életkoránál és az iskolára jellemző függőségi viszonyoknál fogva – a tanulókra és a gyermekeik érdekét védő szülőkre fokozott befolyást képes gyakorolni. A tanulók és szüleik joggal érezhetik magukat kiszolgáltatottnak a tanárral szemben, aki a véleménynyilvánítással akár nem közvetlen és nem kifejezetten összefüggő cselekedeteivel is hátrányt tud számukra okozni. Éppen úgy, ahogyan a pedagógus is kiszolgáltatottnak érezheti magát vagy hátrányt szenvedhet a munkáltatói jogköröket gyakorló intézményvezető eltérő politikai nézetei miatt.

Mindebből következik, hogy a pedagógus olyan – akár nem is pártpolitikai – véleménynyilvánítása, amely az iskola világán kívül jogszerű lenne, az iskola szférájában jogsértő lehet, a politikai meggyőződés megvallására, megtagadására való késztetés, illetve az ilyen meggyőződés miatti hátrányokozás (egyébként általánosan is érvényesülő) tilalmába ütközhet. A pedagógus hátrányt okoz akkor is, ha belenyugszik abba, hogy a véleményének ellentmondó vagy ahhoz nem csatlakozó tanuló kirekesztődik a közösségből. De a pedagógusnak egy határozottabb véleménynyilvánítása is a jogszerű keretek között maradhat, ha egyúttal az eltérő véleményeket, azok kialakításának lehetőségét is bemutatja. Ugyanakkor a tanár világnézetét nem köteles eltitkolni a diákok elő, ez egyébként, különösen jó tanár esetében, szinte lehetetlen.

A tanuló Ÿ A véleményszabadság alkotmányos joga, a politikai kommunikáció lehetősége a tanulókat is megilleti. Életkorukból önmagában nem következik, hogy nem élhetnek alapvető jogaikkal. Véleménynyilvánításhoz főződő joguk jogszerű gyakorlásáért a tanulók is felelősséggel tartoznak. Ugyanakkor a pedagógus – ahogyan nem nézheti tétlenül két tanuló verekedését sem – azért is felelősséggel tartozik, hogy a tanulók egymás jogait véleményszabadságuk gyakorlásával se sértsék meg. A tanulók közötti politikai kommunikációban rejlő veszélyekre azonban nem jelenthet választ a vélemények elfojtása. Bár a politikai kommunikáció szigorú korlátozása kényelmes megoldásnak tűnhet, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a diákok számára az iskola a véleményformálás és -ütköztetés képessége elsajátításának és fejlesztésének egyik legfontosabb terepe. A tanár feladata, hogy a diákokat úgy ösztönözze önálló véleményük megformálására és megvitatására, hogy egyúttal gondoskodik az ismeretek tárgyilagos és többoldalú átadásáról, a vélemények kiegyensúlyozásáról, az eltérő vélemények lehetőségének bemutatásáról is. Az információkhoz való hozzáférés lehetősége a véleményszabadság érvényesülésének általában is előfeltétele – ennek biztosítására a pedagógusoknak aktív cselekvési kötelezettségük van.

 

Lelkiismereti szabadság

Mi a jog tartalma?

A lelkiismereti (és vallás-) szabadság levezethető az emberi méltósághoz való jogból, mert elválaszthatatlan az emberi minőségtől. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kialakítsa saját meggyőződését, és hogy – bizonyos korlátok között – annak megfelelően éljen. Továbbá senkit nem érhet hátrány vallásos vagy nem vallásos meggyőződése miatt. A lelkiismereti szabadsághoz való jog érvényesülése csak akkor valósul meg, ha senkit nem kényszerítenek személyiségének lényeges részét jelentő meggyőződésével ellentétes cselekedetekre vagy azzal összeegyeztethetetlen helyzetbe, ami meghasonlást okozna számára. A lelkiismereti szabadság kapcsolódik a véleménynyilvánítás szabadságához is, hiszen annak köszönhetően fejezhetőek ki szabadon a különböző meggyőződésen alapuló nézetek.

Hogyan jelenhet meg az iskolában?

Az Alkotmánybíróság egyik korai határozatában kifejtette, hogy a világnézetileg semleges iskola a világnézetileg elkötelezett gyerekek és családjaik számára kevésbé korlátozó, mint a világnézetileg elkötelezett iskola az adott világnézetet/felekezeti felfogást nem osztó diákok számára. A világnézetileg semleges oktatás fontos társadalmi érték. A világnézetileg semleges iskola a világnézeti, vallásos meggyőződés megélését nem korlátozhatja, de semmilyen indoktrinációnak nem engedhet terepet.

 

 

[1] 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 309.

[2] 41. § (3) és (4) bekezdés.

JOGI ÉS PEDAGÓGIAI SZEMPONTOK

Amikor a pedagógusnak egy „politika az iskolában” esetet kell kezelnie, eldöntenie, többféle – jogi és pedagógiai – szempontot kell egyidejűleg figyelembe vennie, hiszen a jog és a pedagógia nem konkurál, hanem egymást támogatják.

  • Egyrészt be kell tartania az oktatási jogszabályok, különösen a köznevelési törvény előírásait,
  • másrészt tiszteletben kell tartania a diákok és szüleik alapjogait. Ennek érdekében:
    • ha az említett törvényi szabályok többféleképpen is értelmezhetők, a törvényi rendelkezések lehetséges értelmezései közül azt kell választania, amelyik a leginkább szolgálja az alapjogok érvényesülését, illetve
    • a jogszabályi előírások által kifejezetten nem szabályozott kérdéseket közvetlenül az alapjogok alkalmazásával kell eldöntenie.
  • A jogi keretek leggyakrabban a „politika az iskolában” esetek többféle kezelését is megengedik. A tanárnak a szakmai tudása és meggyőződése szerint pedagógiai szempontból leghelyesebb megoldást kell választania.

A tanárok elsődleges feladata természetesen nem a jogszabályok értelmezése és alkalmazása. Szaktudásuk és feladatuk alapján a „politika az iskolában” helyzeteket is elsősorban a nevelés és oktatás céljai, pedagógiai szempontok alapján kell kezelniük. Feltételezhetjük ugyanakkor, hogy a demokráciára nevelést célul tűző, a tanulók (és szüleik) méltóságát és szabadságát tiszteletben tartó pedagógia általában a „politika az iskolában” ügyek jogilag is helyes, jogszerű megoldásához vezet. A pedagógus számára nehezen eldönthető esetekben azonban lényeges segítséget adhat, ha a jogi követelményekről, előírásokról és azok értelmezésének módjáról is ismeretekkel rendelkezik. Továbbá ha mások (intézményvezető, kollégák, szülők) részéről kritika éri a pedagógus által választott megoldást, ha bárki megengedhetetlen politikai igényeket fogalmaz meg vagy ilyen nyomást helyez a tanárra, ugyancsak támogatást adhat számára, hogy pedagógiai megfontolások mellett a jogszabályokat is ismeri és magabiztosan értelmezi. Végül, az alapjogok és a törvényi előírások, amelyek korlátokat szabnak a tanár által választható pedagógiai eszközöknek, a gyerekek és szüleik jogsérelme esetén jutnak igazi gyakorlati szerephez.

Ha egy „politika az iskolában” helyzet nyomán a diákok (illetve szüleik) jogai sérelmet szenvednek, különböző jogorvoslati, jogvédelmi lehetőségek vehetők igénybe. Ha a tanár ismeri és folyamatosan figyelembe is veszi a jogi követelményeket, sokkal hatékonyabban előzheti meg a gyerekeket (és szüleiket) érő jogsérelmeket.

 

ISMERTETŐ

Egy képzeletbeli kisváros, Deákháza egyetlen, 12 évfolyamos iskolája mellett hosszú évek óta egy hatalmas, beépítetlen telek található. A képviselőtestület megszavazza, hogy épüljön parkolóház a telken, az iskola vezetése azonban inkább egy sportközpontot szeretne. A diákok kiadják a jelszót (“Nem adjuk a Grundot”), és maguk veszik kézbe az események alakítását. A vélemény szabad, de vajon a gimnáziumban is? A tananyag a középiskola 10. és 11. évfolyama számára készült, tanórán történő feldolgozásra.

ÓRATERV

MELLÉKLET 1. Források diákoknak tanórai felhasználáshoz

MELLÉKLET 2. Fiktív történet tanórai felhasználáshoz

MELLÉKLET 3. Háttéranyag tanároknak

Kapcsolódó anyagok
veddki_tasz_2ikszes_tevekenyseg-1