Vitatkozom, tehát vagyok – Közéleti vitakérdések alkotmányos perspektívában

Kezdőlap / / / / / / / / / / / Vitatkozom, tehát vagyok – Közéleti vitakérdések alkotmányos perspektívában

HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

Használati útmutató

Az Eötvös Károly Intézet Vitatkozom, tehát vagyok című, oktatási anyagokat tartalmazó összeállítása azzal a céllal készült, hogy a különböző egyetemi karokon tanuló fiatal értelmiségieket bevezesse a demokratikus közélet alapkérdéseinek megvitatásába, amelyeket ebben a tananyagban kifejezetten az egyének jogai és alapvető szabadságai szemszögéből közelítünk meg. A következő rövid használati útmutató megismerteti az oktatási anyagok felhasználásának lehetőségeit és igyekszik segítséget nyújtani az anyagokat összefűző szempontok megértéséhez.

Az anyagok legjobb kihasználása érdekében az útmutatóban felvázolt elképzelések megismerése mellett arra bátorítjuk az olvasót, hogy merje belátása szerint szabadon, saját igényeinek megfelelően használni és alakítani az itt rendelkezésére bocsátott eszközöket.

Milyen témákkal foglalkoznak az oktatási anyagok?

Az oktatási anyagok érintik

  • a közszereplő politikusok, médiaszereplők és ismert személyiségek bírálhatóságának problémáit és kereteit,
  • az állam által nemzetbiztonsági okokból titkosított információk által felvetett alkotmányos kérdéseket,
  • a gyűlöletbeszéd mint másokat sértő véleménynyilvánítás megítélésének szempontjait,
  • az állampolgárok egymás közötti, mellérendelt viszonyában megjelenő hátrányos megkülönböztetések mindennapi előfordulásait,
  • az önrendelkezési jog határaként jelentkező „önsorsrontó döntések” meghozatalát, valamint
  • a szülő-gyermek viszony alapjogi kérdéseit.

Az oktatási anyagok sokféle témát dolgoznak fel változatos nézőpontokból, egy valami azonban közös bennük: valamennyi vitakérdés olyan közéleti jellegű téma, mely időről-időre előkerül a közbeszédben.

Úgy tűnhet, hogy a témák által feldolgozott alkotmányos alapkérdések megismerése felesleges egy leendő mérnök, közgazdász, iparművész vagy általános iskolai tanár számára. Ez azonban egyáltalán nem igaz.

Az egyetemisták a politikai közösség tagjai, újságot olvasó, híreket fogyasztó választópolgárok, akik nap mint nap anélkül szembesülnek többek között az oktatási anyagokban feldolgozott, és azokhoz igen hasonló elméleti alapokon álló kérdésekkel, hogy korábban bármilyen segítséget kaptak volna a megalapozott döntéshozatal során figyelembe veendő alkotmányos szempontok megismeréséhez. Rendkívül fontos, hogy azok a fiatal egyetemisták, akik képzésük során hasonló dilemmákkal nem találkoznak, képesek legyenek ezek kapcsán önálló álláspontot kialakítani és saját véleményüket meggyőzően képviselni, mert a demokratikus társadalom alapja a szabad vita, és a szabad és érdemi vitára épülő döntéshozatal.

Ebben a vitában a demokratikus közösség valamennyi tagja egyenlő méltóságú félként, alapvető szabadságok alanyaként vesz részt – ezeket az alkotmányos alapértékeket sem a vita, sem a döntéshozatal folyamata nem áshatja alá.

A felelős demokratikus részvétel tanulható. Az oktatási anyagok minderre két szinten készítik fel a hallgatókat. Az első szint a közélet szintje, az egyetemen kívüli világ, melyben az oktatási anyagok által feldolgozott témakörök a demokratikus közélet alapkérdéseiként jelennek meg. A tananyagokban bemutatott problémák ugyanakkor az egyetem berkein belül, az egyetem belső demokratikus közéletében is megjelennek – ez jelenti a második szintet. A demokratikus közösség felelős tagjának egyetemi polgárként az egyetemen belül, állampolgárként az egyetemen kívül is képesnek kell lennie a közéletben való tájékozódásra.

Az oktatási anyagok a feldolgozott témakörök kapcsán tartalmazzák az azok megvitatásához szükséges ismeretanyagot, emellett azonban az egyes témák kidolgozásakor nem kevésbé volt szempont egy olyan szemléletmód átadása, mely a tananyagok felhasználóit arra ösztönzi, hogy a közélet valamennyi általuk fontosnak tartott kérdésében legyen igényük a tájékozott véleményalkotásra. A közéleti véleményalkotás igényének felébresztésén túl az oktatási anyagok a demokratikus vitában elengedhetetlen készségek fejlesztését is célul tűzték ki. Ebben nyújt segítséget a módszertani tanácsokat és tippeket tartalmazó fejezet.

Az anyagok kidolgozásakor elsődleges szempont volt a hallgatók és az egyetemi oktatók világnézeti meggyőződésének tiszteletben tartása. Arra törekedtünk, hogy a vitakérdések lehetőséget biztosítsanak a vélemények minél szélesebb skálájának megjelenítésére, ezzel is nyitottságra ösztönözve a vita résztvevőit.

Mit jelent az alkotmányos perspektíva?

A címben említett alkotmányos perspektíva kiválasztása indokolásra szorul.

A tananyagok által felvonultatott témák mindegyike olyan, amiről már biztosan hallott bárki, aki valaha is nézett híradót. E témákról sokaknak van véleménye, érthető, sőt, helyeselhető, ha az olvasó korábban morális, egészségügyi, szociológiai, politikai, vagy akár vallási alapkérdésként gondolkodott ezekről.

Az alkotmányos perspektíva azonban más kérdéseket tesz fel, és a feltett kérdésekre más jellegű válaszlehetőségeket kínál.

Az egyes témákat tekintve: amikor egy állampolgár obszcén kifejezésekkel illet egy politikust, akit egyúttal hazaárulónak is titulál, az alkotmányos perspektíva nem arra kérdez rá, hogy igaza van-e ennek az állampolgárnak, vagy egyáltalában, elfogadható-e erkölcsileg egy hasonló trágár megnyilvánulás.

Az alkotmányos felfogás egymással ütköző alapjogokat és alkotmányos értékeket mér össze: mérlegre teszi, hogy vajon mihez fűződik erősebb érdek, egy a közszereplést önként vállaló politikus álmának nyugalmához, vagy ahhoz, hogy az állampolgárok anélkül vitatkozhassanak szabadon a közügyekről, hogy a véleményük miatti felelősségre vonástól kelljen tartaniuk. Hasonlóképpen, ha egy vállalkozó az általa fenntartott presszóban csak magas és dekoratív pincérnőket szeretne alkalmazni, az alkotmányos perspektíva nem onnan közelít, hogy erkölcsileg hogyan minősítenénk egy ilyen munkáltatót, hanem szembeállítja egymással a vállalkozó jogát ahhoz, hogy a saját erejéből létrehozott vállalkozását saját elképzelései szerint alakítsa, az alacsony és kevésbé dekoratív pincérek egyenlő bánásmódhoz való jogával. Az alkotmányos megközelítés nem arra kérdez rá, hogy vajon okoz-e függőséget a kannabisz, és mennyibe kerül egy évben az emiatt szabadságvesztésre ítélt személyek büntetés-végrehajtási intézetekben való elhelyezése – ehelyett az önrendelkezés szempontjából vizsgálódva azt kérdezi, joga van-e az államnak beleszólnia abba, hogy ki milyen döntéseket hoz saját életével kapcsolatban.

Az alkotmányos megközelítés előnye, hogy a lehetőségek határáig elemeli a vitában képviselhető álláspontokat a vita résztvevőinek világnézeti meggyőződésétől, és objektív vitára ösztönöz: alkotmányos érvek alapján, elfogulatlanul kényszerít a mások jogai által indokolt határok kijelölésére és az állam mozgásterének behatárolására. A tananyagok által felvetett vitakérdések kapcsán a szerzők szándéka szerint a vitát célszerű az alkotmányos kérdések keretei között tartani, melyben a vitát vezető oktatónak, illetve moderátornak nagy szerepe van.

Hogyan lehet mindennek hasznát venni az egyetemi képzésben?

Az oktatási anyagok kidolgozásakor a rugalmas felhasználás lehetőségeinek biztosítása lebegett a szemünk előtt, ezért nem egy formalizált keretek között indítható, önálló egyetemi kurzus tananyagának kidolgozását tűztük ki célul.

Az egyes témák egymástól függetlenül, a felhasználó választása szerint alkalmasak arra, hogy gyakorlatilag bármilyen egyetemi kurzus során, egy-egy foglalkozás keretében szabadon feldolgozhassa a hallgatókkal. Különösen jól használhatók az anyagok olyan tantárgyak esetében, melyek tartalmazzák bizonyos jogi alapismeretek átadását, ezek megismertetése során azonban az alkotmányos szempontok nem szerepelnek hangsúlyosan.

Az oktatási anyagok hasznosítása az egyetemi kurzusok adta lehetőségek keretein túl is elképzelhető. Az egyetemek belső működése igen sokszínű fórumokon zajlik, ezek ráadásul egyetemenként és karonként is nagy eltéréseket mutatnak. A szerzők abból az optimista kiindulópontból álltak neki az oktatási anyagok összeállításának, hogy az egyetemi hallgató egy olyan nyitott, érdeklődő fiatal értelmiségi, aki azért része az egyetemi közösségnek, mert elemi érdekének érzi ismereteinek fejlesztését. Éppen emiatt az anyagok hallgatói önképzésre, illetve az egyetemek keretein belül működő tdk-ülések és egyéb különböző vitakörök, illetve szakkollégiumok céljaira is használhatóak.

A felhasználásban az oktatónak és a hallgatónak nagy szabadsága van – a felvetett vitakérdések, illetve az azokhoz rendelt források és vitamódszerek közül a felhasználás céljaihoz igazodóan lehet válogatni.

Az egyes fejezetek a különböző témák alkotmányos alapkérdéseinek bemutatására törekszenek, ehhez azonban gyakorlati szempontú megközelítést, és nem a tankönyvekben megszokott absztrakt szemléletet választják. A tananyagok interaktivitásra építenek, a vitakérdéseket kizárólag a hallgatók aktív részvétele keltheti életre, igyekeztünk azonban az oktató (illetve a vitavezető) munkáját a vitához adott szempontokkal és feladatötletekkel is segíteni.

Praktikusan hogyan épülnek fel az oktatási anyagok? Miként viszonyulnak egymáshoz a szerkezet különböző elemei?

Az oktatási anyagok egységes szerkezetet követnek, melyben az egyes szerkezeti elemek egymásra épülnek.

Az anyagok egy rövid bevezetőben, néhány figyelemfelkeltő bekezdés erejéig exponálják a tananyag tárgyát képező problémát, és alkotmányos összefüggésekbe helyezik a kiválasztott kérdést. A bevezetők előrevetítik az adott oktatási anyag célját, mely inspirálja az oktatót vagy az önképzést folytató hallgatót a felhasználás konkrét módjára nézve.

Ezt követően valamennyi tananyag „Kiindulópontok” alcím alatt két-három oldalban foglalja össze a témával kapcsolatos megkerülhetetlen alkotmányos alapismereteket. Ahogyan arra már a „Kiindulópontok” cím is utal, a szerzők nem arra vállalkoztak, hogy dióhéjban adjanak teljes áttekintést a vitakérdések komplett alkotmányjogi hátteréről. Ez a vállalás nem is lett volna életszerű, mivel a tananyagokban felvillantott problémákat tárgyaló alkotmányjogi irodalom tengeréből lehetetlen volna ilyen rövid terjedelemben a teljesség igényével válogatni. A kiindulópontok sokkal inkább azt szolgálják, hogy az oktatási anyagok felhasználója találkozzon a problémák elsődleges alapjogi vetületeivel és ezek alapján elindulhasson a vita. Aki a kiindulópontokban összefoglalt „alapjogi gyorstalpalón” sikeresen túlesik, az oktatási anyagokban ajánlott egyéb forrásokra támaszkodva, érdeklődésének megfelelően tovább bővítheti a már megszerzett ismereteit – a lényeg azonban, hogy a kiindulópontként rögzített ismeretek áttekintése minden esetben előzze meg a vitát.

Ezt követően az oktatási anyagok „Vitakérdések” alcíme alatt olvashatunk olyan a fejezetek témájához kapcsolódó történeteket, melyek kapcsán jól körüljárhatók az adott téma alapjogi szempontból megvitatható vetületei. A „Vitakérdések” között leírt történetek között vannak képzelt, illetve valós eseményeket feldolgozó felvetések (hogy a kettő közül melyik, annak nem is feltétlenül van jelentősége). A „Vitakérdések” az adott fejezet különböző részkérdései szerint tagoltak, egy adott részkérdéshez adott esetben akár több vitakérdés is tartozhat. Amennyiben ilyet látunk, annak minden esetben oka van, érdemes tehát megvizsgálni, hogy az egyes történetek miként kapcsolódnak egymáshoz, milyen hasonlóságokat és különbségeket lehet közöttük felfedezni. Az egyes esetek különbségei önmagukban is megvitatható kérdésekként kerülhetnek terítékre.

Az egyes vitakérdések alatt a vita lefolytatásához kínálunk szempontokat. A dőlt betűvel szedett szempontok segítenek felismerni azokat az alkotmányos alapkérdéseket, melyekre a vita felépíthető, illetve olyan egyéb lehetőségekre hívják fel a figyelmet, melyek más irányokba vihetik el a vitát, segítve ezzel az adott kérdés mélyebb összefüggéseinek megértését.

Ahol az adott téma jellege indokolta, az oktatási anyagok a vitakérdésekhez tartozó szituációs feladatokat is tartalmaznak, melyek módszert kínálnak a vita felépítéséhez és lebonyolításához, segítve, hogy a vita résztvevői maguk is az érintettek pozíciójába helyezkedjenek.

A vita megalapozottságát az „Eszköztár” hivatott elősegíteni, amely különböző jogi és nem jogi, szöveges és vizuális forrásokat tartalmaz a vitakérdések eldöntéséhez. Az Eszköztár jogforrásokra, szakirodalmi hivatkozásokra, a közbeszédben fellelhető álláspontokra, illetve szemléltető eszközökre épül. Az „Eszköztár” minden esetben szerkesztési folyamatnak alávetett szemelvényeket tartalmaz, melyek kifejezetten az eredeti források az adott vitakérdés szempontjából jelentős részeiből tartalmaznak válogatást.

A jogforrások [A] között két különböző funkcióval és jelentőséggel bíró kategóriát különítettünk el. Az első csoportban a különböző jogszabályok és nemzetközi egyezmények [A1] részletei szerepelnek, a második csoport pedig a vegyes forrásokból származó döntések tára [A2].

A jogszabályok és a különböző, itthon kihirdetett nemzetközi egyezmények kapcsán nagy általánosságban rögzíthetjük, hogy ezek kikényszeríthetők, ami azt jelenti, hogy akár állami kényszerrel is érvényt lehet szerezni rendelkezéseiknek. A döntések tárában ezzel szemben olyan Alkotmánybírósági, bírósági, egyéb hatósági és különböző nemzetközi jogi fórumokhoz köthető döntések szerepelnek, melyek az egyedi ügyön túlmutató általános jogi kötőerővel nem rendelkeznek, de a bennük foglalt jogértelmezés meggyőző ereje hat a vitakérdésekben foglalt problémák értelmezésére is. A döntések között az Alkotmánybíróság határozatainak ezen a meggyőző erőn túl is kiemelt szerepe van. Az Alkotmánybíróság feladatai sokrétűek, vitán felül meghatározó hatásköre ugyanakkor, hogy vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, és határozatával megsemmisíti azokat a jogszabályokat, amelyeket alkotmányba ütközőnek talál. Döntéseiben az Alkotmánybíróság ilyenkor hosszasan indokolja azokat a szempontokat, melyek alapján egy adott rendelkezést alkotmányosnak vagy éppen ellenkezőleg, alkotmányellenesnek talált – ezekre az érvekre a jogszabályokat alkalmazó egyéb szervek (például a bíróságok és más hatóságok), illetve az alapjogokkal foglalkozó jogászok és a jogkereső állampolgárok folyamatosan hivatkoznak.

A szakirodalmi hivatkozások [B] a teljesség igénye nélkül mutatnak be néhány olyan érvelési irányt, illetve megfontolandó álláspontot, amit neves alapjogi szakértők képviselnek.

A közbeszédben megjelenő álláspontok között [C] olyan újságcikkeket, blogbejegyzéseket, interjúkat és egyéb, a médiában kifejtett álláspontokat találunk, amik az adott téma közéleti beágyazottságát illusztrálják.

Végül pedig, az „Eszköztár” szemléltető eszközként [D] különböző videókat, képeket, karikatúrákat, statisztikákat, grafikonokat, irodalmi műrészleteket illetve egyéb forrásokat is tartalmaz.

Az „Eszköztár” forrásai minden esetben az adott téma igényeihez igazodnak, ezért a források előfordulása és ezek aránya a különböző oktatási anyagok esetében különféleképpen alakul.

Az egyes tananyagok a honlapon nyomtatható változatban teljes terjedelmükben elérhetőek és lineárisan, pdf formátumban is hozzáférhetők, amennyiben azonban erre lehetőség van, a felhasználót az oktatási anyagok online-formátumú felfedezésére biztatjuk. Ennek előnye, hogy így a „Kiindulópontokat” mindig a felhasználót érdeklő konkrét témára kattintva lehet elérni, az egyes vitakérdéseket megnyitva pedig az online felületet lehetőséget ad a kényelmes válogatásra és az eszköztár kizárólag az adott vitakérdés szempontjából jelentős forrásainak megjelenítésére.

A használati útmutató itt véget ér, emlékeztetjük azonban az olvasót arra a kreatív felhasználói szabadságra, melyet a tananyagok által kézbeadott eszköz magában rejt. Nem marad más hátra, mint sok sikert kívánni ehhez a rövid, ám messzire vezető kiránduláshoz az alapjogok világába!

MÓDSZERTANI TANÁCSOK ÉS TIPPEK

Módszertani tanácsok és tippek

Kulturáltan vitázni tanulni kell. Tagadni, tiltakozni, nemet mondani vagy épp helyeselni valamit, sőt vitatkozni mindannyian hamar „megtanulunk”, konkrét érveket ütköztetni (mit, miért igen, mit, miért nem) már nehezebb feladat, véleményt megfogalmazni és amellett higgadtan érvelni még nagyobb kihívás.

A vitakultúra kialakítása és a vitakészség fejlesztése az egész közoktatás feladata az óvodától a középiskola végéig, s mindez nem tantárgyspecifikus elvárás. A diákok egy része azonban úgy fejezi be a középiskolát, hogy mindehhez kevés a muníciója, különösen a szóbeli megnyilvánulási rutinja hiányzik. Sőt, tapasztalatok alapján az egyetemi hallgatókat is érdemes az alapokkal megismertetni, akár egyetemi oktató, akár hallgató moderátor vezeti is a vitát és a közönség előtti megszólalás „sikerességének” feltételeiről is szerencsés szót ejteni.

Néhány alapelv, javaslat:

  • a vita akármilyen témáról is szól, akármilyen keretjátékban, alapvető, hogy az elhangzó érvek és főleg a vélemények a vitapartner éveire-véleményére reagáljanak, ne minősítsék személyét;
  • a konkrét játékszabályokat előre ismertetni kell (időkeret, ki milyen formában szólalhat meg, mi a moderátor szerepe stb.);
  • a moderátor-vitavezető személyét (amennyiben a csoportot nem egyetemi oktató vezeti) a csoport választja;
  • a moderátor figyel a résztvevők szerepeinek betartására, az időkeretre, hogy az elhangzottak a témához tartoznak-e, nem sértik-e a másik fél személyét, vagy bárki mást, a végén összefoglalja a vitát;
  • a vita célja nem feltétlenül az, hogy egy-egy kérdést, szituációt „jól” oldjanak meg, hogy egy vitatott helyzetet egyértelműen eldöntsenek, hanem egy-egy probléma sokféle megközelítése, az érvelés technikájának gyakorlása a célkitűzés;
  • az érvelések alátámasztására, s azért is, hogy ne csupán vélemények ütközzenek, mindenképp hasznos forrásokat (jogszabályok, nemzetközi egyezmények, bírósági döntések, adatsorok stb.) biztosítani a vita tárgyával kapcsolatban;
  • érdemes a vita folyamán az elhangzó fontosabb támpontokat írásban vizuálisan is rögzíteni, kivetíteni (ezzel a vita menete, illetve hogy mi hangzott már el, jobban követhető), majd összefoglalót is készíteni a vitáról. Nem csak az elhangzott legfontosabb érveket, hanem azok láncolatát, logikai kapcsolatát is megjeleníteni. Erre a feladatra külön személyt javasolt kiválasztani a csoportból;
  • törekedni kellene a hangos, érthető beszédre, s hogy a megszólaló mindig a közönsége felé fordulva beszéljen (tapasztalatok szerint az ezekre figyelmeztetés is a moderátor nem elhanyagolható szerepköre).

 

Javasolt módszerek

Az aktív megnyilvánulásra épülő csoportos munka – legyen az vita, tárgyalás, felszólalás – egyik „veszélye”, hogy a résztvevők egy része (alkatilag vagy a téma miatt visszahúzódók) nem akar, vagy nem tud aktivizálódni egy ilyen nyilvános megszólalást megkívánó szituációban. Természetesen meg kell adni a lehetőséget a kívülmaradásra, de a cél, hogy minél inkább bevonható legyen mindenki. A szerepléstől ódzkodó csoporttagok számára több lehetőséget is érdemes felkínálni. Például ők lehetnek a fent említett „jegyzők”, vagy érdemes olyan helyzeteket, feladatokat kitalálni, ahol lehet háttérmunkát (például a témákhoz csatolt forrásokból információgyűjtés) végezni és/vagy írásban kifejezni a véleményt (például beadvány, kérelem fogalmazása egy tárgyalásos szituációban).

Nagyobb csoportok esetén, illetve az utolsó bekezdésben jellemzett zárkózottabb hallgatók miatt javasolt módszer az ún. akvárium módszer. Ennek lényege, hogy a csoport néhány tagja kisebb körben, vagy egymással szemben ülve ütközteti érveit, eközben a többiek egy nagyobb kört alkotva figyelnek. Lehetőséget lehet adni egy meghatározott ponton helycserére is, ennek szabályait előre rögzíteni kell. Az „akváriumot” figyelőknek szempontokat, konkrét feladatokat is lehet adni a zajló vitával kapcsolatban.

Klasszikus disputa is alkalmazható, ennek az a lényege, hogy két csapat vitázik, s nem ők döntik el, hogy egy meghatározott „tétel” mellett vagy ellen érvelnek, hanem a feladatot véletlenszerűen kapják. A harmadik csapatba páratlan számú hallgató kerül, ők a „bíráló bizottság”. A vita menete is rögzített: tétel kifejtése és érvek, reagálás/ellenérvek, majd mindkét csapat kérdést tesz fel, illetve válaszol, majd összefoglal, egy körben egy csapatból egy tag beszél. Végén az érvelés sikerességéről dönt a harmadik csapat.

Szituációs játékokban két vagy lehetőség szerint három csapat kap szerepet, ez modellezhet szóbeli „bírásági tárgyalást”, „fegyelmi tárgyalást”, értekezletet stb. A szituációs játék kombinálható írásbeli anyagok készítésével: beadványok, petíciók, kérelmek, sajtóközlemény, hírlevél, tájékoztató levél stb.

Nem csapatmunkára építő módszer a moderált vita, amelyben mindenki a saját álláspontját, véleményét vállalva vehet részt.

Repárszky Ildikó

KÖZÉLETI VITAKÉRDÉSEK ALKOTMÁNYOS PERSPEKTÍVÁBAN

A) Akiknek több kritikát kell tűrniük

B) Szabadság és biztonság

C) Gyűlöletbeszéd

D) Diszkrimináció magunk között

E) Az én életem, az én döntésem

F) A szülő hatalma, a gyerek szabadsága

ISMERTETŐ

Nevezhetek-e hazaárulónak egy politikust? Érdemes-e választani szabadság és biztonság között? Szabad-e gyűlölködni az egyetemen? Megtilthatja a főnököm, hogy tetováltassak? Létezik jog a bódulathoz? Úgy nevelem a gyerekem, ahogy csak akarom? Ezek a kérdések egytől-egyig nehéz alkotmányjogi alapproblémákat is érintenek. Megválaszolásuknál már csak egy fontosabb dolog van: az, hogy megvitassuk őket. A tananyag ezekhez a vitákhoz ad az olvasó kezébe alkotmányos fogódzót.

SEGÉDANYAG

Kapcsolódó anyagok
veddki_niok